In memoriam dr. Lovas Antal (1938–2026)

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy tanszékünk emeritus professzora, dr. Lovas Antal 2026. január 6-án, hajnalban, hosszú ideig türelemmel viselt súlyos betegség után elhunyt. Távozásával nemcsak egy kivételes tudóst és oktatót, hanem egy meghatározó emberi és szakmai példaképet veszített el a Gépjárműtechnológia Tanszék közössége.

Dr. Lovas Antal 1938. augusztus 14-én született Cegléden. Vegyész diplomáját 1967-ben szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd közel három évtizeden át a Magyar Tudományos Akadémia Szilárdtestfizikai Kutatóintézetében dolgozott tudományos munkatársként, később senior kutatóként és csoportvezetőként. Kutatói pályája a nem egyensúlyi fémes anyagok, az ötvözetkutatás és a gyors megszilárdítás területén nemzetközileg is elismert eredményeket hozott. Nevéhez fűződik többek között a melt spinning és a planar flow casting technológiák hazai meghonosítása, amelyért 1979-ben Jánossy-díjban részesült. Tudományos munkásságát több ezer elkészített minta, számos nemzetközi együttműködés, valamint jelentős publikációs tevékenység fémjelzi, amelyek több hazai és közép-európai PhD- és doktori értekezés alapjául szolgáltak.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez 1993-ban csatlakozott, ahol előbb óraadóként, majd egyetemi docensként vett részt a mérnökképzésben, elsősorban az anyagtudomány és a szerkezeti anyagok oktatásában. A Gépjárműtechnológia Tanszék munkájához egészen emeritus professzori státuszáig, majd azt követően is aktívan kötődött. Oktatói és témavezetői tevékenysége kiemelkedő volt: tizenegy doktorandusznak volt témavezetője, számos diplomamunkát és tudományos diákköri munkát irányított, miközben következetesen vallotta, hogy a kutatói pálya elsajátítása elsősorban személyes figyelmet, példamutatást és bizalmat igényel. Ezt a szemléletet a Széchenyi-ösztöndíjjal és az „Honorary Professor” címmel is elismerték.

Szakmai tekintélyét kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszer is alátámasztotta: szoros együttműködést ápolt többek között a Szlovák Tudományos Akadémiával és a Kassai Műszaki Egyetemmel, nemzetközi tanácsadó testületek tagja és elnöke volt, rendszeres felkért előadóként vett részt konferenciákon és workshopokon. Különösen fontosnak tartotta, hogy ezekbe a kapcsolatokba a fiatal kutatókat és hallgatókat is bevonja, lehetőséget teremtve számukra a nemzetközi tudományos közegben való megjelenésre.

Mindezek mellett a tanszéki mindennapokban elsősorban emberi kvalitásai miatt marad emlékezetes. A fiatalabb generáció számára egyszerűen „Tóni bácsi” volt: olyan mentor, aki komolyan vette a vezetés felelősségét, ugyanakkor baráti, oldott légkört teremtett maga körül. Jellemző volt rá a csípős humor, a közös nevetés, az egymás ugratása, amely mögött mindig mély szakmai igényesség és valódi törődés állt. Tudta, mikor kell kérdezni, mikor kell irányt mutatni, és mikor kell teret engedni a fiatalok önálló gondolkodásának.

Dr. Lovas Antal személye és életműve szorosan összeforrt tanszékünk szellemiségével. Emlékét nemcsak publikációi és tanítványai, hanem az a közösségi és emberi örökség is megőrzi, amelyet több mint három évtizedes tanszéki jelenlétével hátrahagyott. Hiánya fájdalmas, de munkássága és példája hosszú távon velünk marad.

Emlékét tisztelettel és hálával őrizzük.