BME Gépjárművek Tanszék értekezlet

A korábbi Gépjárművek Tanszék története

A tanszék “őse” a IV. Gépszerkezettani Tanszék volt, melyet Kund Ede vezetett. Ő 1938-ban lett “rendkívüli egyetemi tanár”, s egy év múlva megkapta a “nyilvános rendes” tanári címet is. A Muzsnay László kolléga által felkutatott 1945/46-os évkönyv szerint a tanszéknek akkor öt oktatója volt: Lancsarics Alajos fizetéstelen adjunktus, Kiss Tivadar tanársegéd, Ordódy János fizetéstelen tanársegéd, Puhr Lajos díjas gyakornok és Vida Vid fizetéstelen gyakornok. Később az oktatói gárda hét tanársegéddel bővült, többek között Mede Zoltánnal, Ratskó Istvánnal és Takács Józseffel.

A mai Autósélet elődjében, az Autó c. folyóirat 1948. októberi számában jelent meg Balogh Artúr cikke, melyben követeli az “autómérnök”-képzés beindítását, illetve az autós tanszék felállítását. Ez az Autó 1949. decemberi számában megjelent cikk szerint meg is történt: az éppen nyugalomba vonuló Kund Ede által vezetett IV. Gépszerkezettani Tanszék felvette a Gázgépek és automobilok nevet.

A tanszék vezetését Jurek Aurél vette át, mint megbízott tanszékvezető,  majd 1950. szeptemberétől mint egyetemi tanár. Az oktatói gárda kiegészült olyan, ma is ismert személyekkel, mint Dezsényi György, Gampe Károly vagy a néhai Terplán Sándor. Egyébként ez a év azért is nevezetes, mert ekkor adtak ki Magyarországon először az autógépész-mérnöki okleveleket, összesen 16 kollégának. A legelsőt, aminek a másolata a J épület földszintjén lévő minimúzeumban látható, Szirtes Tamás kolléga vette át. De az elsők között volt Körmendy Ágoston, Kabai Imre és Sidó Ferenc is, hogy csak azokat említsem, akiknek a neve széles körben ismert a szakmai közéletben.

Egy év múlva az akkor alapított Hadmérnöki Karon egy újabb “autós” tanszéket állítanak fel, Bartalomeidesz Sándor mérnökezredes, tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével: a Páncélos és Gépjármű Tanszéket.

Jellemző, hogy a két autós tanszék testvériesen osztozkodott a meghívott előadókon: mind “civileket”, mind katonákat oktattak olyan, a szakmában elismert szakemberek, mint például Balló Alfréd, Feledy Béla, Jordán Károly, Kiss Tivadar, Kovácsházy Ernő, Réti Pál és Tömösy Jenő.

Még négy év, és újabb autós tanszék alakult: az agonizáló Közlekedési Műszaki Egyetem Szolnokon kísérletet tesz egy Gépjármű-szerkezettan tanszék felállítására Terplán Sándor megbízott tanszékvezető vezetésével. Ez a tanszék azonban egy év múlva, a Közlekedési Egyetem megszűntével, illetve Közlekedési Üzemmérnöki Karként az ÉKME-hez való csatolásával megszűnt. Helyesebben beolvadt a gépészkari Gázgépek és Automobilok Tanszékbe, amely megint egyedüli autós tanszék lett az országban. Időközben ugyanis megszűnt a Hadmérnöki Kar, s vele együtt az ottani autós tanszék is.

Néhány év múlva a Közlekedési Üzemmérnöki Kar annyira megerősödött, hogy 1961-ben időszerűnek találta saját autós tanszékének a felállítását.

A Gépjárművek Tanszék megszervezésére Lévai Zoltán kapott megbízást. A két budapesti műszaki egyetem egyesítését követő évben, 1968-ban a gépészkari járműgépész szak a szaktanszékeivel együtt átkerült a Közlekedésmérnöki Karra, mely a főiskolai szintű üzemmérnök-képzés beindítása után a félreértések elkerülése érdekében elhagyta a nevéből az “üzem” szót.

Magától értetődő volt, hogy egy karon nem lehet két autós tanszék, ezért egy év múlva, 1969-ben összevonták őket, amit az is indokolt, hogy Jurek professzor betöltötte a 65. életévet.

A legközelebbi szervezeti változtatás tíz évet váratott magára. 1979-ben a három járműgépészeti tanszékből (az Aero- és Termotechnika (később Repülőgépek és Hajók), a Gépjárművek és a Vasúti Járművek Tanszékből) megalakított Járműgépészeti Intézet egyik tanszéke lett.

Ez a korszak 1995-ben ért véget. A kari tanács megszüntette a JGI-t, a tanszékek “visszanyerték” függetlenségüket.

Egyébként a gépjárművek tanszék vezetését, a már korábban említetteken túl, egy ideig (Lévai Zoltán dékánsága és intézeti igazgatósága idején) Ilosvai Lajos professzor látta el (1979 – 1986).

Lévai professzor 65 éves korának betöltéskor (1994-ben) megvált tanszékvezetői beosztásától. A stafétabotot volt tanítványa, Palkovics László vette át, aki megalapította, s ma is vezeti a Knorr-Bremse Kft. kutatás-fejlesztési intézetét. Ám 2002-ben – tartós külföldi munkavállalása miatt –, nem kérte megbízatásának meghosszabbítását.

A új tanszékvezető Melegh Gábor lett, aki szintén Lévai professzor tanítványa és nemzetközileg elismert igazságügyi szakértő.

Arra nincs mód, hogy itt felsoroljuk az összes oktatót, aki valaha is a tanszéken dolgozott, de emlékezetünkben őrizzük azok nevét, akik már eltávoztak az élők sorából: Bánhidi Gábor, Bujtor Jenő, Dezső Kálmán, Gellérthegyi Sándor, Habuda Zsigmond, Hodvógner László, Horváth Fauszto, Imreh Sándor, Sándor Imre, Ternai Zoltán, Terplán Sándor.