Középiskolai tanárok a BME-n: Betekintés az önvezető autók és a mesterséges intelligencia világába

A március 26-ai pedagógusrendezvényen a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán a BME kutatói és oktatói középiskolai tanárokat láttak vendégül, hogy megmutassák: a tudomány és a gyakorlat hogyan találkozik. A rendezvény házigazdája a BME Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium volt. Az önvezető járművek és a mesterséges intelligencia világába dr. Szalay Zsolt, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék vezetője, dr. Bécsi Tamás, a Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék vezetője, és dr. Aradi Szilárd, a tanszék docense előadásain keresztül kaptak betekintést a tanárok. Az esemény végén a résztvevőkkel arról, beszélgettünk, mi ragadta meg őket, milyen ötleteket visznek vissza az iskolákba, és hogyan inspirálják a diákokat a csúcstechnológiák. A rendezvény nemcsak tudást, hanem tapasztalatot adott – a tanárok szavai pedig azt mutatják: a jövő oktatása már ma elkezdődött.

Dr. Szalay Zsolt

„Láttam, hogy itt van két önvezető autó – nem is tudtam!”

Malmos Vanessa, középiskolai tanár, a legnagyobb meglepetésről:
Azt hittem, Magyarországon csak elméleti szinten foglalkoznak önvezető autókkal. Aztán megtudtam, hogy itt, az egyetemen két ilyen járművel is tesztelnek kutatásokat! Ha egy diákban látom a potenciált, már tudom, hova irányítsam: Győrbe vagy még inkább ide, a BME-re. De nem csak az autók voltak lenyűgözőek – a technikai részletek ragadtak meg. Például, hogy a szenzorok pontosan hogyan kommunikálnak egymással egy kereszteződésben. Ezeket a példákat már holnap felhasználom az óráimon, hogy megmutassam: a fizika nem elvont tudomány, hanem az utcán is jelen van.”

A témához csatlakozik Pollmann Norbert, aki a mesterséges intelligenciát napi munkája során használja:
Nagyon érdekes, hogy mennyiféle szerteágazó része van a mesterséges intelligenciának, és hogy ezt hogyan használhatjuk a hétköznapokban, vagy a gépeink hogyan használják. Az önvezetés és az AI olyan széles spektrum, hogy minden diák megtalálhatja benne az érdeklődési körét. Egyetlen kéréssel zártam: Legyen legközelebb egész napos konferencia! Hallgattam volna órákig a szakértőket. Egy csomó olyan diákunk van, akin látszik, hogy ő ide való, itt igazán ki tudna teljesedni. Azt szeretném, ha minden gyerek megtapasztalná: a tudás nem könyvekben rejtőzik, hanem itt, a valóságban.

Dr. Bécsi Tamás

A fizika nagykövetei: „Nem elég a lejtőn guruló testet mutatni”

Kónyáné Baracsi Beáta, matematika-fizika szakos oktató, a gyakorlati példák fontosságáról:
„Az önvezető autókról szóló előadás például tökéletes volt ahhoz, hogy megmutassam: a matek és a fizika nem elvont elmélet. Ha összekötjük a leckeanyagot a valósággal – például azzal, hogy egy Tesla hogyan használja a mozgásegyenleteket –, a diákok érteni kezdik, miért tanulják ezt. Most már tudom, hol tart a technológia – és ezt továbbadom. A trükk az, hogy a matekot ne számokként mutassuk, hanem eszközként, ami a mindennapi csodákat hozza létre.”

Egy fizikatanár hozzátette:
A mai gyerekeket a Tesla, a pénz és az autók érdeklik. A trükk az, hogy ne riasszuk el őket a képletektől, hanem mutassuk meg: a matek és a fizika ezeket a csodákat teszi lehetővé. Például, amikor elmagyarázom, hogy egy önvezető autó hogyan számolja ki a féktávolságot, a diákok hirtelen érteni kezdik, miért tanulták a mozgásegyenleteket.”

„Lézerszkenner? Erről még nem hallottam!” – Új technológiák, új lehetőségek

Szabó Márta, robotikaszakkört vezető matematika, digitális kultúra szakos tanár lelkesedik:
„A LIDAR-technológia részleteit itt hallottam először. Hihetetlen, hogy ilyen precíz adatgyűjtésre képes egy eszköz! Ezt a tudást már holnap továbbadom a diákjaimnak. De nem csak a technika volt fontos. Ahogy hallgattam a BME-s szakértőket, világossá vált: a robotika nemcsak programozás, hanem járműdinamika és mechanika is. Ez az, amit a diákjaimnak is meg akarok mutatni.”

Motesiczki Ottó, középiskolai tanár Esztergomból, a gyakorlatias megközelítésről:
„A diákok imádják a technikát, de az egyetemi világ távolinak tűnhet. Itt azonban láthattuk: a laborok, a kutatók és a valós projektek közel vannak. A kutatók éjszakája és az ilyen rendezvények átláthatóvá teszik ezt a világot. Most már nemcsak elmondhatom a diákjaimnak a szakok listáját – megmutathatom a BME-n készült prototípusokról készült képeket is.”

Dr. Aradi Szilárd

„Ha a tanár többet tud, az sose baj” – Motiváció a mindennapokban

László Renáta, erdélyi matematikatanár, Budapesten töltött szabadságáról:
„Szilágyságból jöttem, egy év fizetetlen szabadságot töltök Budapesten. Minden olyan lehetőség érdekel, ami mozgathatja a diákokat – különösen, hogy itt milyen plusz lehetőségek vannak vidékhez vagy Erdélyhez képest. Ez számomra a legfontosabb mérce. A középiskolásoknak lehetőségük van betekinteni az egyetemi életbe mielőtt eldöntik a jövőjüket. Ez aranyat ér. Amikor hazamentem Erdélybe, a BME-ről hozott tapasztalatokkal biztosan gazdagabbak lesznek az óráim.”

Sauer Anikó, matematikatanár, nevetve vallja be:
„Én csak sima matekos vagyok – de itt megtanultam, hogyan köthetem össze az egyenleteket a mesterséges intelligenciával. Már meg is hívtam az előadókat pályaorientációs napra! A diákok imádni fogják. Most már sokkal könnyebben tudom megmutatni nekik, hogy a matek nem elvont, hanem a mindennapi élet része.”

„Ne csak elmélet legyen – mutassuk meg a gyakorlatot!”

Dani Csaba, fizikatanár Budapestről, a jövőről álmodozik:
„A diákjaim közül sokan járműmérnökök akarnak lenni. Most már tudom, miért: itt láttam, hogy a technika mozgásban van. A kvízversenyeket és a TDK-t mindenképpen ajánlom – ezek a kapcsolatok üzemanyagot adnak a diákok ambícióihoz. De a legfontosabb, amit hazavittem: a kézzelfogható példák. Például, hogy a kutatók mutattak egy olyan szoftvert, ami valós időben szimulálja a forgalmat.”

Palágyi Andrea, gimnáziumi tanár, összegzi:
„Nyitott vagyok az új technológiák irányába, és ezeket igyekszem átadni a diákjaimnak. A mai program segített, hogy jobban megértsem az önvezetés hátterét. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek közvetlenül is részt vehessenek ilyen programokon – a lányom is így döntött a gépészmérnöki pálya mellett egy nyílt nap után.”

„Hiányérzetünk van – de most már inspirálva térünk haza”

A rendezvény záró szavait Sóberné Kozma Márta, középiskolai tanár mondta:
„Úgy érzem, mellettünk már ez a hajó elment – de ma láttam, hogy még mindig van lehetőségünk felvenni a kapcsolatot a jövővel. Amikor hazamegyek, mindenképpen felvillantom a tanítványaim előtt ezeket a lehetőségeket: a külföldi kapcsolatokat, a cégekkel való együttműködéseket, és azt, hogy a tudás nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is. Ha ezt így meg tudjuk mutatni, közelebb vihetjük hozzájuk a technikát. Magamban is gondolkodom, hogy mennyi mindent vihetek át ebből az iskolába – de előbb nekem kell rendszerezni ezt a tudást. Holnap már biztosan másképp fogok tanítani.”

Záró gondolatok: „Ez nem csak tudásátadás volt”

A BME rendezvénye valójában arról szólt, hogyan teremtsünk kapcsolatot a tananyag és a való világ között. A résztvevő pedagógusok egyöntetűen hangsúlyozták: az ilyen személyes tapasztalatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a diákok számára élővé váljon a tudomány.

„Köszönjük, hogy megmutattátok: a tanítás nem elméleti monológ, hanem párbeszéd a jövővel” – fogalmazta meg egy résztvevő. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült: számukra ez a nap nem csupán szakmai fejlődést, hanem új lelkesedést hozott. Ahogy egy tanár mondta„Ma megtanultam, hogy még a legabsztraktabb képletek is megfoghatóvá válnak, ha a valós problémákhoz kötjük őket.”

Végül egy egyszerű igazsággal záruljon a történet: „A jó oktatás legfőbb titka, hogy mindig egy lépéssel közelebb hozzuk a diákokat a világhoz – ma pedig pont ezt a lépést tettük meg mi is.

 

***

A rendezvény megvalósulását a Magyar Kormány és az  Európai Unió támogatta az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00002) keretében.