Május első hetében ismét megrendezésre került a BME x JLR TechDays, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Jaguar Land Rover stratégiai kapcsolatának egyik kiemelkedő eseménye. A kétnapos szakmai program csúcspontját David Nesbitt, a JLR globális digitális platformigazgatójának (Global Director, Digital Product Platform, Product Engineering) nagy érdeklődéssel kísért előadása jelentette. A Software Defined Vehicle and Future Technologies című prezentáció nemcsak a tartalmával, hanem a közönség aktív részvételével is emlékezetessé vált.

A jármű, mint szoftveralapú ökoszisztéma

David Nesbitt már az előadását megelőző interjúban is megosztotta gondolatait a járművek szoftveres jövőjéről. Mint mondta, a „software-defined vehicle” kifejezés félrevezető lehet – sokkal pontosabb lenne „software-enabled vehicle”-ről, vagyis szoftver által képessé tett járművekről beszélni. A cél nem az, hogy a szoftver diktálja, mit tudjon az autó, hanem hogy lehetővé tegye új típusú élmények és szolgáltatások gyors bevezetését.

Nesbitt jövőképe szerint az autó a személyre szabott mobilitási ökoszisztéma kulcseleme lesz: segít az utasnak például repülős utazások szervezésében, így a reptérre indulás időzítésében, a parkolásban vagy épp abban, hogy más országban is zökkenőmentesen, személyére szabottan használhassa a márka egy másik járművét. A prémium élmény így már nem csupán a vezetésről szól, hanem az egész mobilitási folyamatot áthatja.

„Igazán büszke vagyok arra, hogy a Jaguar Land Rovernél dolgozhatok – büszke a termékeinkre, de még inkább azokra az emberekre, akikkel együtt dolgozom” – mondja David Nesbitt, aki 14 különböző nemzetközi mérnöki központtal tart kapcsolatot, köztük a budapestivel is. „Minden csapat, akikkel együttműködöm, kiváló. Nagyszerű lehetőség számomra, hogy ma itt lehetek az egyetemen, új embereket ismerhetek meg, és közösen gondolkodhatunk a jövőbeni projektekről, amelyeket együtt valósíthatunk meg.”

A JLR termékstratégiájáról szólva Nesbitt világos irányvonalat vázol fel: „A prémium ügyfeleink nem pusztán funkciókat várnak el – egyszerűséget, kényelmet és erőfeszítés nélküli élményt keresnek. Például a Range Roverben szándékosan csökkentettük a fizikai kapcsolók számát. Természetesen vannak még gombok, részben szabályozási okokból, részben mert néhány funkció így logikusabb a felhasználók számára. De a célunk az, hogy ne árasszuk el a vezetőt túl sok érzékszervi ingerrel vagy teendővel. Olyan utasteret szeretnénk, amely nyugodt, letisztult, és amelyből kiszállva a vezető valóban kipihentnek érzi magát.”

Nesbitt szerint ez határozottan különbözik más iparági szereplők megközelítésétől: „Vannak versenytársak, akik túl sok adatot és választási lehetőséget zúdítanak a felhasználókra – mi nem ebben hiszünk, és ez nem illik a márkánkhoz sem.”

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a prémium élmény túlmutat az autón: „Ez ma már egy ökoszisztémáról szól. Elképzelem, hogy az ügyfél este otthon ül egy pohár borral, a családja körében, és gondolatban már a másnapi teendőinél jár, amelyekhez szüksége lesz az autóra. Ezt azonban már kényelmesen, akár távolról is előkészítheti – vagy maga az autó is képes lehet előre jelezni a szándékait, és ehhez igazítani a beállításokat. Ez az irány, amerre tartunk. Sok mindent már most is tudunk, de még rengeteg tennivalónk van.”

A platform, amely szabadságot ad a mérnököknek

Az előadás egyik kulcsgondolata, hogy nem a szoftver határozza meg az élményt, hanem az élmény meghatározásához ad keretet a szoftver. Ezzel összhangban a JLR átfogó digitális platformja lehetővé teszi az ügyfélélmény teljes újragondolását, miközben megőrzi a márkára jellemző kifinomult és elegáns vezetési környezetet. A fizikai kezelőszervek visszafogott használata, a vizuális és szenzoros túlterheltség elkerülése mind része annak a filozófiának, amely szerint az autó egyszerre eszköz, tér és élmény – mindezt úgy, hogy az ügyfél mindig a középpontban marad.

Együttműködés a BME-vel: mérnökök, kutatás, közös jövő

A JLR és a BME együttműködése az elmúlt években jelentős fejlődésen ment keresztül, a felek az elmúlt évben stratégiai együttműködési megállapodást is kötöttek. A TechDays alkalmával sor került egy szakmai egyeztetésre is, ahol a felek a jövőbeli közös lehetőségeket tekintették át.

A Jaguar Land Rovernél teljesen egyértelműnek tartjuk, hogy együtt kell működnünk egyetemekkel – ez egyszerűen józan ész kérdése – mondja David Nesbitt, aki először járt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. „Most először van alkalmam személyesen is megismerni néhány kar képességeit, és azt látom, hogy ezek szorosan összhangban állnak a technológiai stratégiánkkal. Ez önmagában is izgalmas lehetőség.”

Nesbitt szerint a Jaguar Land Rovernél nincsenek illúziók: „Nem vagyunk túl büszkék ahhoz, hogy elismerjük: szükségünk van mások tudására a fejlesztéshez. Az együttműködés hatalmas értéket jelent, hiszen mindig tanulhatunk valamit a partnereinktől, főleg, ha technikai területről van szó.”

A kapcsolat BME-vel már most is élő: több mint 200 budapesti fejlesztőmérnök dolgozik a JLR-nél, közülük sokan az egyetemhez kötődnek, sőt, a helyi csapat vezetője is a BME-n végzett. „Ez már egy szilárd alap, de még csak a kezdet – sokkal nagyobb lépéseket is tehetünk együtt.”

A közös fejlesztések terén számos terület kínálkozik: „összekapcsolhatóság, kiberbiztonság, felhőalapú platformok, elektromos architektúra, számítási teljesítmény, mesterséges intelligencia, grafikai megjelenítés, önvezetés – ezek mind kulcsterületek. Láttam itt néhány igazán lenyűgöző technológiai megoldást, amelyeket akár be is tudunk építeni a termékeinkbe, hogy még jobb élményt nyújtsunk ügyfeleinknek.”

Nesbitt ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a JLR más egyetemekkel is együttműködik, hiszen több telephelyen van jelen világszerte. „Ami igazán izgalmas lenne: nemcsak kétoldalú kapcsolatokat kialakítani, hanem létrehozni egy olyan nemzetközi egyetemi partnerséget, amelyben a BME is kulcsszerepet játszik. Ez óriási lehetőség lenne minden fél számára.”

Miért érdemes a BME-s hallgatóknak a Jaguar Land Rovert választaniuk?

„Miért? Egyszerű: mi vagyunk a legmenőbb autóipari vállalat a világon – miért is ne a JLR-t választanák?” – nevet fel David Nesbitt, majd gyorsan hozzáteszi, hogy ezt azért nem teljesen komolyan mondja. „De ha komolyra fordítjuk a szót, a Jaguar Land Rover több szempontból is különleges munkahely.”

„Nagyon nyitott és támogató vállalati kultúrát építettünk. Számunkra az emberek valóban fontosak – odafigyelünk rájuk, teret adunk a véleményüknek, és lehetőséget biztosítunk arra, hogy valódi hatást gyakoroljanak a munkájukon keresztül. Aki nálunk dolgozik, az nemcsak végrehajtó, hanem alakító is.”

Szerinte ez az emberközpontú szemlélet az egyik legfőbb vonzerő a fiatal tehetségek számára. A másik ok pedig maga a termék: „A járműveink egyszerűen fantasztikusak. Személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy a JLR csapat tagja lehetek – és meglepne, ha a kollégáim nem így éreznének. Szeretjük, amit csinálunk, és ez mindenütt érződik a világon, ahol jelen vagyunk. Nekem például a világ legjobb állása jutott – ezt teljes meggyőződéssel mondom.”

Kiemelkedő érdeklődés, aktív hallgatóság

David Nesbitt előadása nemcsak tartalmában, hanem hangulatában is emlékezetes maradt. A Q épület egyik előadótermében megtartott esemény végén a hallgatóság sorban állt kérdezni, és szinte lehetetlenné vált az előadóterem elhagyása az érdeklődők miatt. Ez is jól mutatja, hogy a BME-n belül valódi és növekvő figyelem övezi a járműipar digitális átalakulását, és a szoftvervezérelt technológiák stratégiai kérdéseit.

Egy fejlődő partnerség pillanatai

A BME x JLR TechDays egyszerre volt szakmai fórum, inspiráló előadások helyszíne, és a stratégiai kapcsolat újabb mérföldköve. A jövőben még több közös projekt, hallgatói és kutatói együttműködés, valamint ipari kapcsolatépítés várható – mindezt annak érdekében, hogy a magyar mérnökképzés és az európai autóipar csúcstechnológiái között még szorosabb kapcsolat alakuljon ki.

Andrea Marchetta, a Nápolyi Federico II Egyetem doktorandusza néhány hónapot töltött Budapesten, hogy a BME Gépjárműtechnológia Tanszékén folytassa kutatásait. Távozása előtt arról beszélgettünk vele, hogyan élte meg szakmailag és emberileg ezt az időszakot. Kiderült: a magyar nyelv nehézségeinél sokkal erősebb volt a közösség befogadó ereje, az itteni oktatási élmény pedig maradandó nyomot hagyott benne.

Milyen úton jutottál el a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre?
A történet ott kezdődik, hogy szerencsés módon a Nápolyi Federico II Egyetem (UNINA), ahol a doktori képzésemet végzem, már kapcsolatban állt a BME-vel. A témavezetőm, Professor Bifulco ismeretségben áll dr. Szalay Zsolt tanszékvezető úrral, így ismertem meg én is a BME-t. Aztán amikor jobban utánanéztem, kiderült számomra, hogy itt egy nagyon fejlett járműtechnológiai tanszék működik – számomra ez természetes választás volt, mert bár számítástechnikai háttérrel érkeztem, az autóipar mindig is érdekelt.

Mennyire illett hozzád ez az új környezet, szakmailag és emberileg?
Meglepően jól. A Tanszék minden szükséges lehetőséget biztosított ahhoz, hogy mérnökként és PhD-hallgatóként fejlődjek. A biztonság és adatbiztonság kutatócsoportjába kerültem, dr. Török Árpád vezetésével, és V2X kommunikációval foglalkoztunk – ez tökéletesen illeszkedett a tudásomhoz és érdeklődésemhez.
Emellett az emberi oldal is fantasztikus volt: mindenki hihetetlenül nyitottan és barátságosan fogadott. Minden egyes alkalommal, amikor beléptem egy terembe, az emberek átváltottak angolra, hogy be tudjak kapcsolódni a beszélgetésbe – ez számomra nagyon sokat jelentett.

Volt benned bármilyen elvárás vagy félelem a Budapestre érkezés előtt?
Nem ismertem igazán Magyarországot, szinte üres lappal érkeztem. Délolaszként egyfajta mediterrán világból jövök, és kíváncsi voltam, hogyan fogad majd egy más mentalitású közeg. De hamar kiderült: a közös munka, a közösen alakított projektek, az egymás iránti nyitottság minden mást felülír.

És milyen volt beilleszkedni a mindennapokba? Volt, ami meglepett?
Leginkább az időbeosztás. Mi délen később ebédelünk, később vacsorázunk, és hozzászoktunk, hogy több a napfény, még télen is. Itt ehhez alkalmazkodni kellett. A gasztronómia is meglepett: például nálunk a leves nem igazán előétel, míg itt szinte minden ebéd vagy vacsora levesekkel indul. És hát, az olasz konyha után nehéz más ízeket elfogadni, de a gulyás és a pálinka igazán különleges élményt jelentettek.

A városon kívül is volt lehetőséged körülnézni?
Igen, eljutottam például a Duna északi részén található egyik várhoz – sajnos a nevét elfelejtettem –, és a kollégák még a Balatonhoz is elvittek. Nem ideális évszak volt a kirándulásra, de nagyon örültem, hogy így is kicsit megismerhettem Budapest környékét.

Mennyire volt lehetőséged kapcsolatot teremteni a tanszéken kívüli emberekkel?
Őszintén szólva, nem ez volt a fő célom. Inkább arra törekedtem, hogy kívülről is felfedezzem a várost – sokat sétáltam, felfedeztem a fontosabb látnivalókat. A szabadidőmet inkább a kutatócsoport tagjaival töltöttem: közös sörözések, beszélgetések – számomra ez pont elég volt.

Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan külföldi tanulmányokat fontolgatnak a BME-n?
Száz százalékig ajánlanám! A város élhető, könnyű közlekedni, az egyetem befogadó, az oktatás magas színvonalú – különösen, ha valaki autóipari területen szeretne fejlődni. De biztos vagyok benne, hogy más karokon is hasonlóan jó élmények várnak. Én nagyon jól éreztem magam, és ezt boldogan ajánlom másoknak is.

Van olyan gondolat, amit még megosztanál a tanszék weboldalának olvasóival?
Csak bátorítani tudok mindenkit: ahogy én is, merjenek új környezetbe jönni, ismeretlen kultúrával találkozni, és ne féljenek attól, hogy máshonnan jönnek – mert ha nyitottan állnak a dolgokhoz, a közösség befogadja őket. Én úgy megyek haza, hogy a hátizsákom tele van új tudással, élményekkel és kapcsolatokkal.

Andrea példája jól mutatja, milyen sokat adhat egy nemzetközi tapasztalat – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A BME Gépjárműtechnológia Tanszéke számára pedig mindig öröm, ha egy vendéghallgatóval közösen alakíthatunk jövőt, hidat építve tudás és kultúrák között.

„Az igazi érték nem az, amit birtoklunk, hanem amit másoknak adni tudunk.”

Mély megrendüléssel és őszinte fájdalommal értesültünk arról, hogy tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában elhunyt Molnár Gábor, a MouldTech Systems Kft. ügyvezetője.

Tanszékünk 2019 februárja óta működött együtt Gáborral és a MouldTech Systems csapatával gyártástechnológiai területen, különösen a 3D fémnyomtatásban és a kapcsolódó kutatás-fejlesztési projektekben. Szakmai partnerségünk messze túlmutatott az üzleti együttműködés keretein: közös céljaink voltak, közös értékeket vallottunk. Gábor elkötelezett híve volt az egyetem és az ipar közötti együttműködésnek, és valódi értéket látott abban, hogy a tudományos eredmények és a gyakorlati tapasztalatok egymást erősítve szolgálják a jövőt.

Molnár Gábor személyes támogatása révén tanszékünk olyan korszerű technológiákkal ismerkedhetett meg, mint a hibrid additív gyártás, amelyet a MouldTech-kel való együttműködés révén nemcsak megismerhettünk, hanem be is tudtuk építeni az oktatásba – hallgatóink így valódi tapasztalatokon keresztül tanulhatták meg ezeket a csúcstechnológiákat. Az együttműködés nyomán számos szakdolgozat született, és Gábor mindig bátorította kollégáit, hogy konzulensként segítsék a hallgatóink munkáját.

Molnár Gábor nemcsak kivételes szakmai partnerünk volt, hanem egy igazán jó ember – a szó legnemesebb értelmében vett vállalkozó, aki szenvedélyesen hitte és képviselte, hogy a vállalkozás célja nem csupán nyereségtermelés, hanem értékteremtés. A MouldTech által megtermelt javakat rendszeresen visszaforgatta innovatív kutatások támogatásába, a jövő technológiáinak megalapozásába. Szemlélete, elkötelezettsége és embersége számunkra is inspiráló volt.

Nevéhez olyan figyelemre méltó kezdeményezések fűződnek, mint az Alfa Romeo Tipo 184 versenyautó korhű replikájának fejlesztése tanszékünkkel közösen, a dróntechnológia mezőgazdasági és védelmi alkalmazásainak hazai bevezetése, valamint a precíziós meteorológiai rendszerek kiépítése. Munkásságát a jövő iránti elkötelezettség hatotta át, mindig a magyar ipar nemzetközi versenyképességének erősítését tartva szem előtt.

Molnár Gábor hiánya számunkra is pótolhatatlan. Emberként, gondolkodó partnerként és jövőformálóként egyaránt mély nyomot hagyott bennünk. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, és osztozunk a család, valamint a MouldTech Systems teljes közösségének fájdalmában.

Emlékét megőrizzük.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Gépjárműtechnológia Tanszéke

 

A március 26-ai pedagógusrendezvényen a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán a BME kutatói és oktatói középiskolai tanárokat láttak vendégül, hogy megmutassák: a tudomány és a gyakorlat hogyan találkozik. A rendezvény házigazdája a BME Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium volt. Az önvezető járművek és a mesterséges intelligencia világába dr. Szalay Zsolt, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék vezetője, dr. Bécsi Tamás, a Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék vezetője, és dr. Aradi Szilárd, a tanszék docense előadásain keresztül kaptak betekintést a tanárok. Az esemény végén a résztvevőkkel arról, beszélgettünk, mi ragadta meg őket, milyen ötleteket visznek vissza az iskolákba, és hogyan inspirálják a diákokat a csúcstechnológiák. A rendezvény nemcsak tudást, hanem tapasztalatot adott – a tanárok szavai pedig azt mutatják: a jövő oktatása már ma elkezdődött.

„Láttam, hogy itt van két önvezető autó – nem is tudtam!”

Malmos Vanessa, középiskolai tanár, a legnagyobb meglepetésről:
„Azt hittem, Magyarországon csak elméleti szinten foglalkoznak önvezető autókkal. Aztán megtudtam, hogy itt, az egyetemen két ilyen járművel is tesztelnek kutatásokat! Ha egy diákban látom a potenciált, már tudom, hova irányítsam: Győrbe vagy még inkább ide, a BME-re. De nem csak az autók voltak lenyűgözőek – a technikai részletek ragadtak meg. Például, hogy a szenzorok pontosan hogyan kommunikálnak egymással egy kereszteződésben. Ezeket a példákat már holnap felhasználom az óráimon, hogy megmutassam: a fizika nem elvont tudomány, hanem az utcán is jelen van.”

A témához csatlakozik Pollmann Norbert, aki a mesterséges intelligenciát napi munkája során használja:
„Nagyon érdekes, hogy mennyiféle szerteágazó része van a mesterséges intelligenciának, és hogy ezt hogyan használhatjuk a hétköznapokban, vagy a gépeink hogyan használják. Az önvezetés és az AI olyan széles spektrum, hogy minden diák megtalálhatja benne az érdeklődési körét. Egyetlen kéréssel zártam: Legyen legközelebb egész napos konferencia! Hallgattam volna órákig a szakértőket. Egy csomó olyan diákunk van, akin látszik, hogy ő ide való, itt igazán ki tudna teljesedni. Azt szeretném, ha minden gyerek megtapasztalná: a tudás nem könyvekben rejtőzik, hanem itt, a valóságban.”

A fizika nagykövetei: „Nem elég a lejtőn guruló testet mutatni”

Kónyáné Baracsi Beáta, matematika-fizika szakos oktató, a gyakorlati példák fontosságáról:
„Az önvezető autókról szóló előadás például tökéletes volt ahhoz, hogy megmutassam: a matek és a fizika nem elvont elmélet. Ha összekötjük a leckeanyagot a valósággal – például azzal, hogy egy Tesla hogyan használja a mozgásegyenleteket –, a diákok érteni kezdik, miért tanulják ezt. Most már tudom, hol tart a technológia – és ezt továbbadom. A trükk az, hogy a matekot ne számokként mutassuk, hanem eszközként, ami a mindennapi csodákat hozza létre.”

Egy fizikatanár hozzátette:
„A mai gyerekeket a Tesla, a pénz és az autók érdeklik. A trükk az, hogy ne riasszuk el őket a képletektől, hanem mutassuk meg: a matek és a fizika ezeket a csodákat teszi lehetővé. Például, amikor elmagyarázom, hogy egy önvezető autó hogyan számolja ki a féktávolságot, a diákok hirtelen érteni kezdik, miért tanulták a mozgásegyenleteket.”

„Lézerszkenner? Erről még nem hallottam!” – Új technológiák, új lehetőségek

Szabó Márta, robotikaszakkört vezető matematika, digitális kultúra szakos tanár lelkesedik:
„A LIDAR-technológia részleteit itt hallottam először. Hihetetlen, hogy ilyen precíz adatgyűjtésre képes egy eszköz! Ezt a tudást már holnap továbbadom a diákjaimnak. De nem csak a technika volt fontos. Ahogy hallgattam a BME-s szakértőket, világossá vált: a robotika nemcsak programozás, hanem járműdinamika és mechanika is. Ez az, amit a diákjaimnak is meg akarok mutatni.”

Motesiczki Ottó, középiskolai tanár Esztergomból, a gyakorlatias megközelítésről:
„A diákok imádják a technikát, de az egyetemi világ távolinak tűnhet. Itt azonban láthattuk: a laborok, a kutatók és a valós projektek közel vannak. A kutatók éjszakája és az ilyen rendezvények átláthatóvá teszik ezt a világot. Most már nemcsak elmondhatom a diákjaimnak a szakok listáját – megmutathatom a BME-n készült prototípusokról készült képeket is.”

„Ha a tanár többet tud, az sose baj” – Motiváció a mindennapokban

László Renáta, erdélyi matematikatanár, Budapesten töltött szabadságáról:
„Szilágyságból jöttem, egy év fizetetlen szabadságot töltök Budapesten. Minden olyan lehetőség érdekel, ami mozgathatja a diákokat – különösen, hogy itt milyen plusz lehetőségek vannak vidékhez vagy Erdélyhez képest. Ez számomra a legfontosabb mérce. A középiskolásoknak lehetőségük van betekinteni az egyetemi életbe mielőtt eldöntik a jövőjüket. Ez aranyat ér. Amikor hazamentem Erdélybe, a BME-ről hozott tapasztalatokkal biztosan gazdagabbak lesznek az óráim.”

Sauer Anikó, matematikatanár, nevetve vallja be:
„Én csak sima matekos vagyok – de itt megtanultam, hogyan köthetem össze az egyenleteket a mesterséges intelligenciával. Már meg is hívtam az előadókat pályaorientációs napra! A diákok imádni fogják. Most már sokkal könnyebben tudom megmutatni nekik, hogy a matek nem elvont, hanem a mindennapi élet része.”

„Ne csak elmélet legyen – mutassuk meg a gyakorlatot!”

Dani Csaba, fizikatanár Budapestről, a jövőről álmodozik:
„A diákjaim közül sokan járműmérnökök akarnak lenni. Most már tudom, miért: itt láttam, hogy a technika mozgásban van. A kvízversenyeket és a TDK-t mindenképpen ajánlom – ezek a kapcsolatok üzemanyagot adnak a diákok ambícióihoz. De a legfontosabb, amit hazavittem: a kézzelfogható példák. Például, hogy a kutatók mutattak egy olyan szoftvert, ami valós időben szimulálja a forgalmat.”

Palágyi Andrea, gimnáziumi tanár, összegzi:
„Nyitott vagyok az új technológiák irányába, és ezeket igyekszem átadni a diákjaimnak. A mai program segített, hogy jobban megértsem az önvezetés hátterét. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek közvetlenül is részt vehessenek ilyen programokon – a lányom is így döntött a gépészmérnöki pálya mellett egy nyílt nap után.”

„Hiányérzetünk van – de most már inspirálva térünk haza”

A rendezvény záró szavait Sóberné Kozma Márta, középiskolai tanár mondta:
„Úgy érzem, mellettünk már ez a hajó elment – de ma láttam, hogy még mindig van lehetőségünk felvenni a kapcsolatot a jövővel. Amikor hazamegyek, mindenképpen felvillantom a tanítványaim előtt ezeket a lehetőségeket: a külföldi kapcsolatokat, a cégekkel való együttműködéseket, és azt, hogy a tudás nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is. Ha ezt így meg tudjuk mutatni, közelebb vihetjük hozzájuk a technikát. Magamban is gondolkodom, hogy mennyi mindent vihetek át ebből az iskolába – de előbb nekem kell rendszerezni ezt a tudást. Holnap már biztosan másképp fogok tanítani.”

Záró gondolatok: „Ez nem csak tudásátadás volt”

A BME rendezvénye valójában arról szólt, hogyan teremtsünk kapcsolatot a tananyag és a való világ között. A résztvevő pedagógusok egyöntetűen hangsúlyozták: az ilyen személyes tapasztalatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a diákok számára élővé váljon a tudomány.

„Köszönjük, hogy megmutattátok: a tanítás nem elméleti monológ, hanem párbeszéd a jövővel” – fogalmazta meg egy résztvevő. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült: számukra ez a nap nem csupán szakmai fejlődést, hanem új lelkesedést hozott. Ahogy egy tanár mondta: „Ma megtanultam, hogy még a legabsztraktabb képletek is megfoghatóvá válnak, ha a valós problémákhoz kötjük őket.”

Végül egy egyszerű igazsággal záruljon a történet: „A jó oktatás legfőbb titka, hogy mindig egy lépéssel közelebb hozzuk a diákokat a világhoz – ma pedig pont ezt a lépést tettük meg mi is.”

 

***

A rendezvény megvalósulását a Magyar Kormány és az  Európai Unió támogatta az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00002) keretében.