A mesterszakos záróvizsgán nemcsak a hallgatók adnak számot tudásukról. Az ipari vizsgabizottsági tagok számára ez egy ritka lehetőség arra is, hogy közvetlen képet kapjanak a következő mérnökgeneráció felkészültségéről. A Robert Bosch Kft. és az AVL Hungary szakembereit arról kérdeztük, milyen benyomásokkal távoztak, mit keresnek egy pályakezdő mérnökben, és hogyan látják a BME Gépjárműtechnológia Tanszék hallgatóit.

A vizsgabizottság ipari tagjai szerint egy záróvizsgán sokkal több látszik annál, hogy egy hallgató mennyire tudja előadni a diplomamunkáját.

Füzesi János Dániel, a Robert Bosch Kft. szakembere szerint a legfontosabb szempont mindig a hallgató gondolkodásmódja.

– Egy jól felépített diplomamunka pontosan tükrözi, hogyan közelítette meg a jelölt a problémát, mennyire strukturált a gondolkodása, hogyan jutott el a megoldásig, és hogy valóban mérnöki szemlélettel dolgozott-e végig. Ez sokkal többet elárul a valódi kompetenciákról, mint egy jól sikerült előadás.

Hozzátette: a magabiztos fellépés önmagában nem elegendő.

– Vannak, akik kiváló előadók, és vannak, akik csendesebbek, visszahúzódóbbak. Egy jó mérnököt nem a habitusa határoz meg, hanem az, hogy hitelesen tudja képviselni a saját munkáját, és valódi szakmai tartalom áll a mondandója mögött.

Somogyi Zoltán, az AVL Hungary képviseletében, egy másik szempontot emelt ki.

– A mérnökök többsége alapvetően introvertált személyiség. Ettől még ma már elengedhetetlen, hogy képesek legyenek bemutatni és megvédeni a saját eredményeiket. A modern autóiparban szinte minden fejlesztés csapatmunka, ezért a kommunikáció már nem „plusz készség”, hanem a mérnöki munka része.

Szerinte legalább ilyen fontos a rendszerszintű gondolkodás.

– Arra voltunk kíváncsiak, hogy ki tudnak-e lépni a saját diplomamunkájuk részleteiből, és el tudják-e helyezni azt egy nagyobb rendszerben. Ezért kaptak sok olyan kérdést, amely túlmutatott a konkrét eredményeken.

Pozitív meglepetések

Mindkét szakember kiemelte, hogy a hallgatók felkészültsége több szempontból is felülmúlta várakozásaikat.

Somogyi Zoltánt különösen a prezentációk színvonala lepte meg.

– Amikor én végeztem, a prezentációs készségek még jóval kevésbé kaptak hangsúlyt. Most viszont kifejezetten magas színvonalú előadásokat láttunk. Jól felépített diákat, átgondolt struktúrát, megfelelő grafikai elemeket. Ebben valószínűleg az AI-eszközök is sokat segítenek a hallgatóknak.

Füzesi János Dániel számára inspiráló volt megtapasztalni a nemzetközi hallgatók eltérő nézőpontjait.

– Jó volt látni, hogy a különböző országokból érkező hallgatók más-más problémákat tartanak fontosnak. Volt például olyan diplomamunka, amely az elektromos járművek akkumulátorainak második életével foglalkozott lakossági energiatárolási alkalmazásokban. Ezek a különböző perspektívák mindig gazdagítják a gondolkodást.

Mit keres ma az ipar?

Ha egyetlen tulajdonságot kellene kiemelni egy pályakezdő mérnökben, a két szakember válasza meglepően hasonló volt.

Somogyi Zoltán szerint ez a rendszerszintű, analitikus gondolkodás.

– Az AI segítségével ma már rengeteg információ néhány másodperc alatt elérhető. Attól lesz valaki jó mérnök, hogy képes összefüggésekben gondolkodni és strukturáltan megközelíteni egy problémát.

Füzesi János Dániel inkább emberi oldalról közelítette meg a kérdést.

– A kíváncsiság és a folyamatos fejlődési vágy talán a legfontosabb. Jó, ha egy pályakezdőben megvan az a fajta szakmai alázat, amivel belátja: a diploma megszerzése nem a tanulás végét, hanem egy új szakmai szakasz kezdetét jelenti.

Mérnöknek lenni az AI korszakában

Természetesen szóba került a mesterséges intelligencia is.

A két szakember egyetértett abban, hogy az AI alapvetően át fogja alakítani a mérnöki munka tartalmát, ezért ma még szinte lehetetlen megmondani, mely feladatok maradnak hosszú távon kizárólag emberiek.

Abban azonban mindketten biztosak voltak, hogy a problémák felismerése, a megfelelő kérdések megfogalmazása és a fejlesztési célok kijelölése továbbra is mérnöki felelősség marad.

– Az AI kiváló asszisztens lehet, de azt még mindig az embernek kell eldöntenie, hogy milyen problémát akar megoldani, és milyen eredményt tekint sikernek – fogalmazott Somogyi Zoltán.

Miért fontos az ipar jelenléte?

A beszélgetés végén arra is rákérdeztünk, miért fontos, hogy ipari szakemberek is helyet kapjanak a záróvizsgabizottságban.

Füzesi János Dániel szerint jelenlétük önmagában is jelzi, hogy a záróvizsga túlmutat az egyetem falain.

– Fontos üzenete van annak, hogy az ipari oldal is jelen van ezeken a vizsgákon. Azonkívül, hogy magasabb szintre emeli a hallgatói teljesítmény elismerését, lehetőséget teremt arra is, hogy az egyetem és a vállalatok kölcsönösen tanuljanak egymástól, még szorosabbra fűzve a partnerséget.

Somogyi Zoltán ehhez hozzátette: számukra ezek a vizsgák egyben betekintést is jelentenek abba, hogyan változik a mérnökképzés.

A mostani tapasztalatok alapján különösen biztatónak tartja, hogy a diplomamunkák témái már olyan kérdéseket dolgoznak fel, amelyekkel az autóipar jelenleg is foglalkozik, miközben a hallgatók egyre magabiztosabban használnak szimulációs környezeteket, programozási eszközöket és komplex mérnöki szoftvereket.

A vizsganap végére így nemcsak a hallgatók kaptak visszajelzést saját felkészültségükről. Az ipari szakemberek is megerősítést kaptak arról, hogy a BME Gépjárműtechnológia Tanszékén olyan mérnökök készülnek a pályára, akik naprakész témákkal foglalkoznak, képesek rendszerekben gondolkodni, és egyre magabiztosabban mutatják be saját eredményeiket.

A záróvizsga mindig különleges nap. Hónapok – sőt évek – munkája sűrűsödik néhány percbe, amikor a hallgatók nemcsak tudásukról, hanem szakmai gondolkodásukról és önálló munkájukról is számot adnak. A vizsgák után, még az eredmények kihirdetése előtt beszélgettünk két végzős hallgatóval arról, hogyan élték meg ezt a napot, mit adott számukra a BME Gépjárműtechnológia Tanszéke, és milyen mérnökként szeretnének kilépni a szakmai életbe.

Ahmed Waleed Mohamed Kamel Mohamed számára a vizsga első pillanatai elsősorban a feszültségről szóltak. Bár tudta, hogy saját munkáját fogja bemutatni, mégis komoly kihívást jelentett a vizsgabizottság elé állni.

„Stresszes volt belépni a terembe, de tudtam, hogy bíznom kell a saját munkámban. Én készítettem el a szakdolgozatomat az elejétől a végéig, és ez adott önbizalmat.”

Különösen emlékezetes maradt számára az a kérdés, amelyben rákérdeztek, valóban saját munkáját mutatja-e be. Bár egy pillanatra kizökkentette, utólag úgy érezte, éppen ez adott lehetőséget arra, hogy bizonyítsa felkészültségét.

„Egy pillanatra megállított a kérdés, de végül örültem neki. Jó érzés volt megmutatni, hogy valóban én végeztem el ezt a munkát.”

Arbër Kopani valamivel nyugodtabban érkezett a vizsgára. Korábban már szerzett alapképzéses diplomát Magyarországon, így maga a vizsgahelyzet nem volt ismeretlen számára.

„Persze volt bennem izgalom, de nagyjából tudtam, mire számíthatok. Amikor az elméleti vizsgarész véget ért, akkor éreztem először, hogy rendben lesz minden. A diplomamunkát már hónapok óta készítettük, azt ismerjük a legjobban.”

A két hallgató más országból érkezett Budapestre: Ahmed Egyiptomból, Arbër Albániából. Mindketten úgy érzik, hogy a BME nemcsak szakmai tudást adott számukra, hanem személyes fejlődést is.

Ahmed korábban Ukrajnában végezte alapképzését, ezért közvetlen összehasonlítási alapja is van.

„A legnagyobb különbséget számomra az jelentette, hogy itt sokkal nagyobb önbizalmat kaptunk. A folyamatos prezentációk, a saját munkák bemutatása rengeteget fejlesztette az önbizalmamat. Ma már sokkal magabiztosabban tudok kiállni és bemutatni azt, amin dolgoztam.”

Úgy érzi, a tanszék gyakorlatorientált szemlélete különösen meghatározó volt számára.

„Nagyon inspiráló volt látni, hogy itt nemcsak elméletet tanulunk. Valódi járműveken, laborokban, kísérletekben dolgozhattunk. Amikor egy fejlesztést valódi környezetben próbálhat ki az ember, akkor válik igazán kézzelfoghatóvá a tudás.”

Az Egyiptomból érkezett hallgató szerint a külföldi tanulmányok egyik legfontosabb hozadéka ugyanakkor nem is szakmai volt.

„Más kultúrákból érkező emberekkel együtt tanulni ráébresztett arra, hogy valójában sokkal több bennünk a közös, mint a különbség. Más nyelvet beszélünk, más hagyományaink vannak, de ugyanazokat az érzéseket éljük át.”

Arbër számára inkább az egyetemi döntési pontok maradnak emlékezetesek. A specializáció kiválasztása, majd a diplomamunka témájának meghatározása szerinte meghatározza a későbbi szakmai irányt is.

„A diplomamunka témája tulajdonképpen arról is szól, hogy mivel szeretnél foglalkozni a következő években. Ez az egyik legfontosabb döntés az egész képzés során.”

Kiemelte azt is, hogy sokat jelentettek számára azok a tantárgyak, amelyek során ipari környezetbe is betekinthettek.

„Amikor cégeket látogatunk, és megismerjük, hogyan működik egy fejlesztőcsapat vagy egy vállalat, sokkal könnyebb elképzelni, milyen lesz majd mérnökként dolgozni.”

Mindketten úgy érzik, hogy az egyetem alatt nemcsak szakmai tudásuk fejlődött.

Ahmed szerint a prezentációs készségeiben történt a legnagyobb változás.

„Korábban nem tudtam ilyen magabiztosan előadni. A BME-n nagyon sok lehetőséget kaptunk arra, hogy bemutassuk a munkánkat, és ez óriási fejlődést jelentett.”

Arbër a csapatmunkát és a vezetői készségeket emelte ki.

„A csoportfeladatok során sokszor kellett vezető szerepet vállalni. Megtanultunk önállóbban dolgozni, együttműködni és felelősséget vállalni. Ezeket a készségeket biztosan hasznosítani fogjuk a munkahelyen is.”

Arra a kérdésre, hogy ma inkább hallgatónak vagy mérnöknek érzik-e magukat, meglepően eltérő válaszok születtek.

Ahmed határozottan úgy fogalmazott:

„Mérnöknek érzem magam. De igazi mérnöknek majd akkor fogom nevezni magam, ha valami olyat alkotok, ami valódi értéket teremt a társadalom számára.”

Arbër ezzel szemben még átmeneti állapotként tekint erre az időszakra.

„Most még inkább hallgatónak érzem magam. Szerintem akkor fogok igazán mérnökként gondolni magamra, amikor már dolgozom, tapasztalatot szerzek, és felelősséget vállalok egy csapatért.”

A jövőképük ugyanakkor hasonlóan céltudatos. Ahmed beágyazott rendszerekkel és kutatás-fejlesztéssel szeretne foglalkozni, lehetőség szerint Magyarországon. Arbër hosszabb távon egy fejlesztőcsapat vezetését tűzte ki célul.

A következő évfolyam hallgatóinak mindketten rövid, de fontos útravalót fogalmaztak meg.

Ahmed tanácsa egyszerű:

„Tedd bele a legjobb tudásodat, higgy magadban, és sikerülni fog.”

Arbër pedig arra biztatja a jövő hallgatóit, hogy olyan specializációt válasszanak, amely a járműipar legújabb technológiai irányaihoz – az automatizáláshoz, az elektromos járművekhez és az önvezető rendszerekhez – kapcsolódik.

A beszélgetés idején a záróvizsga eredménye még nem volt ismert. Ahmed és Arbër már túl voltak a saját vizsgarészeiken, és a várakozás csendes szakaszában meséltek arról, hogyan élték meg a napot. A válaszaikból két különböző önkép rajzolódott ki: az egyikük már most mérnökként tekint magára, a másik inkább egy következő állomásként gondol erre a szerepre. A közös pont inkább a nap hangulatában volt tetten érhető – abban, hogy egy lezárt vizsga mögött mindkettőjük számára egy még nyitott szakmai pálya kezdett kirajzolódni.

Hová gurul egy balesetben leszakadt fényszórókeret? Elsőre talán jelentéktelen műszaki részletnek tűnik. Egy közlekedési baleset rekonstruálásában azonban akár sorsdöntő kérdés is lehet. Több mint fél évszázaddal ezelőtt éppen egy ilyen probléma indította el azt a szakmai utat, amelynek során Dr. Melegh Gábor, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék nyugalmazott oktatója, korábbi tanszékvezetője és ma is aktív oktatója a közlekedési balesetelemzés egyik legismertebb hazai és európai szaktekintélyévé vált.

A közelmúltban az Autószektor közölt részletes portrécikket tanszékünk címzetes egyetemi tanáráról. A publikáció jó apropót ad arra, hogy felidézzük annak a kivételes életpályának néhány fontos állomását, amely nemcsak a hazai igazságügyi szakértői gyakorlatot formálta évtizedeken át, hanem tanszékünk fejlődésére is jelentős hatással volt.

Dr. Melegh Gábor 2002 és 2012 között vezette a BME Gépjárműtechnológia Tanszéket. Vezetése alatt a tanszék tovább erősítette szakmai pozícióját az oktatásban és kutatásban, miközben ő maga párhuzamosan egy olyan szakmai pályát épített, amelynek jelentősége messze túlmutat az egyetem falain.

A közlekedéstudományok doktoraként több mint 25 ezer igazságügyi szakértői véleményt készített, köztük mintegy 15 ezer közlekedési büntetőügyben és 10 ezer polgári ügyben. Szakértőként részt vett Magyarország több nagy visszhangot kiváltó közlekedési tragédiájának vizsgálatában – a pörbölyi gyermektragédiától kezdve a taszári és agárdi autóbusz-balesetekig –, miközben vezető közéleti szereplők és politikusok baleseteinek elemzésében is közreműködött.

Munkájának különlegessége azonban nem pusztán az ügyek számában vagy jelentőségében rejlik, hanem abban a mérnöki szemléletben, amelyet következetesen képviselt: a részletek pontos értelmezésében, a helyszíni nyomok szisztematikus elemzésében, valamint a számítógépes szimulációk korai és úttörő alkalmazásában. Amikor ezek a módszerek még korántsem számítottak általánosnak, ő már saját programokat fejlesztett a balesetek rekonstrukciójához.

Szakmai munkásságának másik meghatározó területe a tudásátadás. Dr. Melegh Gábor aktív szerepet vállalt a közlekedési igazságügyi szakértők egyetemi továbbképzésének létrehozásában, és olyan – generációk számára meghatározó – oktatási anyagok és szakkönyvek kidolgozásában, amelyek máig alapvető szakmai hivatkozási pontnak számítanak. Külön öröm tanszékünk számára, hogy nyugalmazott oktatóként jelenleg is részt vesz az oktatásban, továbbadva azt a tudást és tapasztalatot, amely évtizedek alatt formálódott.

Munkásságának hatását talán azok tudják legpontosabban megfogalmazni, akik tanítványként, kollégaként és emberileg is közelről ismerték.

„Számomra tanár, kolléga és barát is egy személyben. Több mint 35 évvel ezelőtt egyetemi konzulensem volt, később együtt dolgozhattunk. Szakmai tudása felbecsülhetetlen, és mind a szakmája művelésében, mind a magánéletében példamutató embernek tartom” – fogalmazott dr. Vida Gábor, tanszékünk oktatója, igazságügyi szakértő.

Dr. Melegh Gábor nemzetközi szinten is meghatározó szerepet vállalt a szakma fejlődésében: közreműködött az európai balesetvizsgálati módszertan egységesítésében, alapító szerepet játszott az Európai Balesetvizsgáló és Kutató Szövetség (EVU) létrehozásában, és több vezető tisztséget töltött be a magyar igazságügyi szakértői szervezetekben is.

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék számára különleges értéket jelentenek azok az oktatók, akik a magas szintű mérnöki tudást valós társadalmi felelősséggel kapcsolják össze. A közlekedési balesetek szakértői vizsgálata ugyanis nem csupán műszaki elemzés: emberi sorsokat érintő döntések megalapozása, tanulságok levonása és végső soron a jövőbeli tragédiák megelőzésének egyik legfontosabb eszköze.

Az Autószektor portréja egy rendkívüli szakmai pálya előtt tiszteleg. Számunkra ugyanakkor egyúttal emlékeztető is: nagy érték, amikor egy tanszék közösségét olyan szakemberek formálják – és ma is gazdagítják –, akik tudásukkal, emberi tartásukkal és szakmai igényességükkel generációkra hagynak nyomot.