A Gépjárműtechnológia Tanszék történelme: soklépcsős fejlődéssel a múltból a jövő felé.
A BME Gépjárműtechnológia Tanszékének története hosszú évtizedek hagyományain alapul. A hazai autóipar és a technológia fejlődése, valamint az oktatási intézményi háttér átalakulása mind hatással voltak a tanszék elődszervezeteinek evolúciójára. Az egymást követő korszakok változatos kutatási és oktatási fókuszai adták meg az alapot ahhoz, hogy a mai tanszék a járműtudomány egyik meghatározó központjává váljon.
Dr. Kund Ede
Előzmények a BME-n: Gépszerkezettani Tanszék (1938–1949)
A tanszék történetének gyökerei egészen 1938-ig nyúlnak vissza, amikor A Budapesti Műszaki Egyetemen létrejött a IV. Gépszerkezettani Tanszék, amely az ipari gépészet és a járműipar alapjait fektette le. Az első vezető, Dr. Kund Ede, egészen 1949-ig irányította a tanszéket. Irányításával került sor az oktatás átszervezésére a belsőégésű motorok súlypontba helyezésével. E korszakban a gépészeti oktatás és kutatás a hazai ipari fejlődés szerves részévé vált.
Az autós szakterület önállósodása: BME Gázgépek és Automobilok Tanszék (1949–1969)
1949-ben a IV. Gépszerkezettani tanszék profilja átalakult, és létrejött a Gázgépek és Automobilok Tanszék, amely immár a gépjárművek fejlesztésére és oktatására helyezte a hangsúlyt. Ettől a dátumtól számítjuk a mai Gépjárműtechnológia Tanszék közvetlen történetének kezdetét. A tanszéket a következő két évtizedben Dr. Jurek Aurel vezette, aki elkötelezetten dolgozott a gépjárműipari oktatás fejlesztésén, és támogatta a motorkerékpár-gyártást és az ipari innovációt. Szakértőként vett részt pl. az Ikarus csuklós autóbuszok fejlesztésében, a Csepel Autógyár és a Ganz Mávag munkájában.
1969-ben, Dr. Jurek Aurél nyugdíjba vonulásakor azonban jelentős változás történt: a tanszék egyesült az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (ÉKME) alapított, majd a BME és az ÉKME 1967-es összevonása miatt már 2 éve vele párhuzamosan működő Gépjárművek Tanszékkel, így egy egységes, még erősebb kutatási és oktatási központ jött létre.
Dr. Jurek Aurél
Dr. Lévai Zoltán
Dr. Ilosvai Lajos
Az ÉKME elődszervezet: Gépjárművek Tanszék (1961–2012)
Eközben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen alapított Gépjárművek Tanszék, már 1961 óta működött. Az első tanszékvezető, Dr. Lévai Zoltán, egészen 1979-ig irányította az 1969-től már összevont tanszéket, majd a stafétát 1979–1986 között Dr. Ilosvai Lajos vette át. Dr. Ilosvai Lajos hozzájárulása a felderítő úszó gépjárművek fejlesztéséhez alapvetően formálta a magyar katonai járműtechnológiát, és munkája továbbra is inspiráló példa az új generációs mérnökök számára. Lévai professzor 1986-ban újra átvette a vezetést, és egészen 1994-ig irányítója, majd ezt követően is meghatározó szereplője volt a tanszék életének. Dr. Lévai Zoltán munkássága és az általa irányított tanszék által végzett kutatások jelentős hatással voltak a magyar járműtechnológiai innovációkra. Munkásságát a gépjárművek szerkezettana és a járműtechnológia területén végzett kutatások jellemzik, amelyek alapvető hatással voltak a magyar mérnökképzésre.
1994-ben Dr. Palkovics László 29 évesen, kutatási kiválósága és rátermettsége okán a legfiatalabb tanszékvezetőként vette át és látta el 2002-ig a tanszék irányítását. Ebben az időszakban a tanszék fontos szerepet játszott a járműtechnológia és -dinamika területén, jelentős ipari együttműködéseket alakítva ki. Munkásságának köszönhetően a tanszékkel együttműködésben alakult meg 1995-ben a Knorr Bremse kutatóintézete, amely a rendszerváltás után elsőként hozott Magyarországra nemzetközi kutatás-fejlesztési bázist.
2002-től Dr. Melegh Gábor vezette a tanszéket, aki 2012-ig állt az intézmény élén. Vezetése alatt a tanszék tovább erősítette pozícióját az oktatásban és kutatásban. Dr. Melegh Gábor a közlekedési balesetek elemzésének európai szaktekintélye, aki az elmúlt több, mint 40 évben közel 30 ezer szakvéleményt készített el.
A Gépjárművek Tanszék volt az elődszervezetek közül a leghosszabb ideig azonos néven működő egység, 51 éven át (1961–2012), ami különösen stabil alapot jelentett az intézmény hagyományai számára.
Dr. Palkovics László
Dr. Melegh Gábor
Dr. Keszler Gyula
A szolnoki előd: Vasúti Géptan I–III. Tanszék (1953–1970)
A Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem szervezetén belül a közlekedési gépészet területén működő Vasúti Géptan I–III. Tanszék szintén szerves része a tanszék történetének. E szervezetet 1953-as alapításától Dr. Keszler Gyula vezette. A Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetem és a Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem összevonása után a tanszék 1957-ben Budapestre költözött, és Technológia és Járműgyártás Tanszék néven működött tovább – először az ÉKME, majd ennek a BME-vel való 1967-es összevonása utána a BME intézményi keretei között – egészen 1970-ig. Dr. Keszler Gyula a hazai műszaki felsőoktatásban elsőként dolgozta fel a vasúti járművek javítástechnológiáját, majd a gépjárművek, az építő- és anyagmozgató gépek javítási-fenntartási technológiáját. 1970-ben a tanszék profilja átalakult, és Gépipari Technológia Tanszék néven működött tovább.
BME Gépipari Technológia Tanszék (1970–2001)
A Gépipari Technológia Tanszék az ipari technológiák fejlesztésére koncentrált. Dr. Lettner Ferenc (1970-1979), Dr. Michelberger Pál (1979-1980), Dr. Bakondi Károly (1980-1990) és végül Dr. Takács János (1990-2002) irányítása alatt működött, míg 2002-ben átalakult Járműgyártás és -javítás Tanszékké.
Dr. Lettner Ferenc
Dr. Michelberger Pál
Dr. Bakondi Károly
Dr. Takács János
Járműgyártás és -javítás Tanszék (2002–2012)
A Gépipari Technológiák Tanszék folytatásaként működő szervezetet 2002-től Dr. Takács János vezette, egészen 2012-ig. Ezt az időszakot kiemelkedő és folyamatos aktivitás jellemezte a hazai és nemzetközi pályázatokban és az ipari partnerekkel, – köztük például az Opel Szentgotthárddal – való kutatás-fejlesztési együttműködésekben.
Egyesítés: Gépjárművek és Járműgyártás Tanszék (2013–2017)
2013-ban a Gépjárművek Tanszék és a Járműgyártás és -javítás Tanszék összevonásával létrejött a Gépjárművek és Járműgyártás Tanszék, amely négy évig működött ebben a formában. Első vezetője Dr. Palkovics László volt (2013–2014), akit Dr. Varga István követett 2014 és 2015 között.
2015-ben Dr. Szalay Zsolt vette át a tanszék vezetését, és irányítása alatt a szervezet megkezdte modernizációját, egyre inkább fókuszálva az autonóm rendszerek kutatására, valamint az ipari és akadémiai együttműködések erősítésére. Új 10 éves stratégiájában a tanszék fókuszba helyezte az oktatási kiválóság és a világszínvonalú kutatás ipari együttműködéseken nyugvó elérését.
Dr. Varga István
Dr. Szalay Zsolt
A jelen: Gépjárműtechnológia Tanszék (2017–)
2017-ben a tanszék neve Gépjárműtechnológia Tanszékre változott, ezzel megkezdődött a ma ismert szervezet története. Az elnevezés is tükrözi a korunkra jellemző új megközelítést, ami szerint a tanszék már nem komplett járművet tervez, hanem a járműtechnológia egy-egy specifikus területén törekszik világszínvonalú innovációra. A tanszék vezetését Dr. Szalay Zsolt vitte tovább, aki a korábbi szervezeti alapokat továbbfejlesztve alakította ki a tanszék új kutatási és oktatási fókuszait – az innovatív járműtechnológiákat, az additív gyártástechnológiát és az autonóm mobilitást.
A szervezeti átalakulás részeként 2017-ben beolvadt a tanszékbe a BME Elektronikus Jármű és Járműirányítási Tudásközpont BME (EJJT), amely az alternatív meghajtású rendszerek és az áramlástechnikai vizsgálatok terén járult hozzá a tanszék tevékenységének bővítéséhez.
Dr. Szalay Zsolt vezetése alatt a tanszék szoros kapcsolatokat épített ki az ipar legjelentősebb szereplőivel, és elmélyítette a hazai és nemzetközi egyetemi együttműködéseket. A tanszék tudományos teljesítményét és hatását jellemzi, hogy a világ legjobb egyetemei és kutatóintézetei hivatkoznak publikációira. A tanszék tevékenységének gazdasági hatását jól mutatja, hogy számost ipari együttműködés során, valamint egyetemi spinoff vállalkozások indításával hasznosulnak az egyetemi kutatási eredmények. A tanszék kiemelt célja a harmadik generációs egyetemi modell széles körű elterjesztése. Ez a szemlélet az akadémiai kiválóságot – a magas színvonalú oktatást és élvonalbeli kutatást – az ipari együttműködésekkel ötvözi, lehetővé téve az innovációk gyakorlati hasznosulását, ezáltal jelentős gazdasági és társadalmi hatást gyakorolva világunkra.
Tisztelgés a múlt előtt
A Gépjárműtechnológia Tanszék története több mint nyolc évtizedes fejlődést, átalakulást és hagyományt ölel fel. A tanszék mai sikerei és eredményei nem érthetők meg a múltban lefektetett alapok nélkül. Az elmúlt évtizedek során a tanszék elődszervezeteinek vezetői kiváló szakértelemmel, vízióval és elhivatottsággal formálták a járműipari kutatás és oktatás irányvonalát. A múlt nagyjai, valamint korunk kiváló vezetői – Kund Ede, Jurek Aurel, Lévai Zoltán, Ilosvai Lajos, Keszler Gyula, Lettier Ferenc, Michelberger Pál, Bakondi Károly, Takács János, Palkovics László, Melegh Gábor és Szalay Zsolt – mind hozzájárultak ahhoz, hogy a Tanszék a magyar járműipari oktatás és kutatás egyik vezető központjává váljon és büszkén nézzen a jövő kihívásai elé. A tanszék mai munkatársai mély tisztelettel viseltetnek korábban itt dolgozó elődeik iránt, akik a tanszék hírnevét megalapozták.
BME GJT