A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépjárműtechnológia Tanszékének záróvizsgája idén nyáron is túlmutatott a szokásos számonkérésen: a hallgatók prezentációi és az ipari partnerek reflexiói alapján egyértelművé vált, hogy a jövő mérnökei nemcsak felkészültek, hanem magabiztosan és hitelesen képviselik tudásukat. Az alábbiakban három ipari szakember és egy frissen végzett hallgató élménybeszámolóját olvashatják – első kézből.

Dr. Bauernhuber Andor, vizsgabizottsági tag

Anyagvizsgáló mérnök, Audi Hungaria Zrt.

Mindig érdekes látni, hogyan reagálnak a fiatalok erre a helyzetre” – mondta Dr. Bauernhuber Andor, aki visszatérő vizsgáztatóként gyakran tapasztalja, hogy a magyar hallgatók erősen izgulnak. „A külföldiek ezzel szemben sokszor oldottabban állnak hozzá – mintha csak egy jó beszélgetésre készülnének. Pedig egyiküknek sem az élete múlik rajta – és jó lenne, ha ezt mindenki tudatosítaná magában.”

A záróvizsga szerinte nemcsak a tudásról, hanem az előadásmódról is szól. „Ha valaki előad, azzal győz meg minket arról, hogy dolgozott, ért a témájához. Fontos a felkészültség, de nem kell belehalni – ez is csak egy feladat.”

A hallgatók teljesítménye idén is meggyőző volt: „Több olyan diák is volt, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Látni rajtuk, hogy értik, mit csinálnak, és el is tudják adni a munkájukat.”

A jövő mérnökeinek legfontosabb tulajdonságai szerinte a nyelvtudás, a kíváncsiság és a szorgalom. „A szaktudást meg lehet tanulni. A hozzáállás az, ami eldönti, hogy kiből lesz jó mérnök.”

Balogh Gábor, vizsgabizottsági tag

Senior Technical Advisor, BYD Electric Bus & Truck Hungary Kft.

„Felkészült, színvonalas előadások. Csak gratulálni tudok” – összegezte véleményét Balogh Gábor, aki külön kiemelte a Bosch témájú prezentációt, és a kompozit anyagokat tárgyaló előadást is személyes érdeklődéséhez közel állónak találta. „Látszik, hogy a hallgatók elmélyültek a témákban – és az is, hogy az egyetem hatékonyan készíti fel őket.”

Szerinte a jövő mérnökének legfontosabb képessége a rugalmasság, a nyitottság és az, hogy folyamatosan képes legyen megújítani a tudását. „A BME jó alapot ad, de ezzel nem szabad megelégedni. Azt tanácsolom, mindig nézzék meg, merre halad a világ – és ne csak a hazai ipari lehetőségekre fókuszáljanak.”

Balogh Gábor tanácsa a jövő vizsgázóinak: „Ismerje mélyen a témáját, legyen határozott, és akkor is álljon ki a tudása mellett, ha nehéz kérdést kap. A vizsgabizottság nem hibát keres, hanem lehetőségeket – és ezt jó, ha tudják.”

Sik Róbert, vizsgabizottsági tag

Group Leader, System & Hardware Application Engineering, Continental Automotive Hungary Kft.

„Nagyon jó élmény volt. Kiváló prezentálókat láttam, akik elmélyültek a témájukban, és magabiztosan álltak ki” – mondta Sik Róbert, aki kifejezetten pozitív benyomással távozott a vizsgáról. „Nálunk még nem tanították a prezentációs technikát – itt viszont szemkontaktus, magabiztos fellépés, logikus felépítés jellemezte a hallgatók előadásait. Ez egy nagyon jó generáció.”

Minden témában látott értéket, de különösen azt emelte ki, hogy a hallgatók valóban „végigvitték” a témákat. „Nem tudtuk őket megfogni. Amikor keresztkérdést kaptak, akkor is tudták, mit miért csináltak – ez az igazi mélység jele.”

Sik Róbert szerint a mai mérnöknek gyorsan kell alkalmazkodnia. „Naponta változnak a trendek, a belső égésű motorok például újra napirendre kerültek. Ezt a ritmust tudni kell követni.” Ehhez pedig szerinte három dolog kell: szaktudás, rugalmasság, nyelvtudás.

A jövő vizsgázóinak azt tanácsolja: „Ismerjék fel az erősségeiket, és tudják jól előadni. A self-marketing nagyon fontos. Aki tudja, mit tud, és ezt meg is tudja mutatni, az versenyképes lesz.”

Az egyetemmel való ipari kapcsolatokat jónak tartja: „Lehet még hova fejlődni, de az, hogy itt lehettem, és betekintést kaphattam, azt mutatja, hogy jó irányba haladunk.”

Ailer Ádám, záróvizsgázó

Járműgyártás specializáció, BSc hallgató

„Nagyon élveztem” – mondta Ailer Ádám záróvizsgázó hallgató, aki elégedett volt a prezentációja fogadtatásával. „Olyan kérdéseket kaptam, amelyekre tudtam válaszolni – jó érzés volt.”

Ádám számára különösen izgalmas volt, hogy ipari partnerek is ültek a vizsgabizottságban: „Olyan szakemberek, akik számára ezek a problémák a mindennapok részei – ezért a kérdéseik is nagyon célzottak és valóságközeliek voltak.”

A szakdolgozat és a prezentáció összeállításában konzulensei – egyetemi (dr. Hlinka József) és ipari oldalról is – sokat segítettek. „Tartalomban, nyelvezetben, vizualitásban is támogattak – nagyon sokat adott ez a közös munka.”

A jövő vizsgázóinak konkrét tanácsokat is adott: „A szakdolgozatot mélyen ki kell dolgozni, a prezentációban pedig ezt tömören, sok ábrával, képpel kell megjeleníteni. És persze gyakorolni kell, mert nem mindennapi helyzet egy ilyen prezentáció.”

A jövőjét is a szakmában képzeli el. „Most gyakornok vagyok a Continentalnál. Ha lehetőség nyílik rá, szívesen maradnék. Persze sok minden alakul még, de az irány világos.”

A BME-s éveket pedig így zárta: „Voltak nehezebb félévek, de az utolsó szakasz nagyon jól felépített és élvezetes volt.”

Összegzés

A záróvizsga nemcsak a hallgatók teljesítményéről, hanem az oktatás színvonaláról, az ipari kapcsolatok erejéről és a jövő mérnökgeneráció iránti bizalomról is képet adott. Az ipari partnerek szerint a BME Gépjárműtechnológia Tanszék jó úton jár – a hallgatók pedig tudják, mit csinálnak. És ezt meg is tudják mutatni.

A Safety First! verseny idei döntőjének egyik zsűritagja Simányi Péter, a Jaguar Land Rover vezető projektmérnöke volt. Véleménye szerint a diákok idén is magas színvonalon teljesítettek – nemcsak technikailag, hanem hozzáállásban is. Tapasztalatairól, a verseny valódi ipari értékéről és a sikeres mérnöki pályához vezető útról kérdeztük.

– Milyen benyomásokkal távozott az idei döntőről? Volt, ami különösen megfogta?

Már a tavalyi versenykiírásban is meglepően érett ötleteket láttunk, és ez idén is így volt – számomra ez különösen örvendetes. Egyrészt azt mutatja, hogy az egyetem kapcsolódó képzései és oktatói kiváló munkát végeznek, másrészt azt is, hogy a diákok követik az iparági fejleményeket, sőt, alakítani is szeretnék azokat. Ez a vágy – hogy részt vegyenek a jövő formálásában – szerintem kulcsfontosságú a sikerhez.

Engem azok a projektek fogtak meg leginkább, amelyek egy meglévő problémára már létező megoldást vettek alapul, és ezt a versenyzők saját elképzeléseik szerint újragondolták, majd validálták is. Ez a gondolkodásmód rendkívül fontos: az ipar hétköznapjai ugyanis ritkán szólnak arról, hogy „újra feltaláljuk a kereket”. Ehelyett meglévő megoldásokat vizsgálunk felül, adaptálunk, hogy autóink egyre jobbak és biztonságosabbak legyenek. Így nap mint nap újítunk egy keveset – és szerencsére néha kijut egy valódi heuréka-pillanat is.

– Milyen értéket képvisel a verseny az ipar szemszögéből nézve?

A mérnöki munka – különösen az autóiparban – három alappillérre támaszkodik: problémamegoldásra, csapatmunkára és prezentációra. Egy mérnöknek gyakran olyan problémát kell megoldania, amiről reggel még azt sem tudta, hogy létezik. Ez a szakmai felkészültség alapkövetelmény, különösen olyan területeken, mint a Functional Safety, ahol szó szerint életek múlnak rajta.

Emellett azonban ott vannak a soft skillek is: együtt kell működnünk más csapatokkal, stakeholder-ekkel, meg kell tanulni kommunikálni, kompromisszumokat kötni, meghallgatni és elfogadni mások véleményét. És végül mindezt át kell tudni adni döntéshozóknak, akiknek gyakran csak 30 percük van egy probléma megértésére és az arról szóló döntés meghozatalára. A Safety First! pontosan ezeknek a képességeknek a biztonságos, támogató környezetben való elsajátítását teszi lehetővé a hallgatók számára.

– Mennyire sikerül valódi ipari kihívásokat behozni a versenybe?

Nagyon is! A hallgatók jól azonosítják azokat a problémákat, amelyek az iparági szereplőket is foglalkoztatják – természetesen más szinten, hiszen eltérnek az erőforrásaik és a tapasztalataik. De a helyes problémafelvetés mögött ott van az ő felismerésük is, még ha az oktatók iránymutatása is segíti őket.

Több alkalommal meglepődtek a zsűritagok is – tavaly is, idén is –, amikor egy-egy csapat olyan problémát modellezett és dolgozott ki rá megoldást, amelyen jelenleg is dolgoznak a legnagyobb autóipari konszernek. Az pedig különösen pozitív, hogy voltak hallgatók, akik tudatosan olyan területet választottak, ami távolabb áll tőlük – hogy bővítsék a látókörüket. Ez rendkívül értékes attitűd, amit mindenképp támogatni kell.

– Volt olyan csapat vagy hallgató, akit érdemes lenne hosszabb távon is figyelni?

Igen – sőt, az idei győztes csapat, a secUred két tagja már most is közvetlen kollégám, hosszabb-rövidebb ideje. Úgy tudom, a tavalyi harmadik helyezett csapat, a vADAS egyik tagja is a JLR-nél dolgozik már. Ez is azt mutatja, hogy ez a verseny kiváló ugródeszka: a csapatokat nemcsak zsűriként, hanem jövőbeli munkatársakként is figyeljük. A lehetőség mindenki számára adott.

Nem kell egyetemistaként a Holdra szállást levezényelni – „csak” kitartás, elhivatottság és önmenedzsment kell hozzá. A szakmai tudást – ahogy az eddigi tapasztalatok alapján látom – az Egyetemtől megkapják.

– Mit tanácsol azoknak, akik jövőre indulnának a versenyen?

Jöjjenek bátran, mutassák meg magukat, szerezzenek tapasztalatot! Minden alkalommal elmondtam a döntő után a résztvevőknek: büszkék lehetnek magukra. Az, hogy valaki időt szán erre, tanul, fejlődik – sokszor olyan készségekben is, amikről talán nem is gondolta volna –, mindig megtérül.

Én korábban profi sportoló voltam, ott sokszor elhangzott: „az elvégzett munka sosem vész kárba”. Ez az iparban ugyanúgy igaz. Ezek a fiatalok a szabadidejük egy részét tették bele a projektbe – ötleteltek, együttműködtek, elakadtak, túljutottak rajta, és beletették az úgynevezett „extra mile”-t. Ez az az attitűd, ami messzire visz, akár a munkában, akár az életben.

A prezentációs készség pedig különösen fontos. Érződik, ha valaki gyakornokként már látott profi kollégákat előadni. Azt tanácsolom: előre gondolják át, mit akarnak megmutatni, és mit elmondani. Ezt jól külön kell választani – a túlzsúfolt slide-ok elvonják a figyelmet a lényegtől. Én a 7:1 elvet vallom: egy képhez legfeljebb hét szó legyen a dián. Ez a mennyiségű információ befogadható marad – a többit pedig mondják el ők maguk.

– Mit jelent Önnek személyesen, hogy zsűritagként részt vehet ebben az egyetemi-ipari együttműködésben?

Rendkívül jó élmény volt részt venni a versenyben, azt gondolom, hogy ez az együttműködés modellértékű, mert mindkét fél érdekeit messzemenően szolgálja. Az egyetemi képzés akkor igazán jó, ha a való életre készíti fel a hallgatókat, az iparnak pedig elemi érdeke, hogy ebben segítse az egyetemet, hiszen végső soron a ma hallgatóiból lesznek a jövő mérnökei, akik az iparban fognak dolgozni. A zsűritagokkal való összhang egészen elképesztő volt, nagyon jól megértettük egymást, és rendkívül jól tudtunk együtt dolgozni. Nagyon köszönöm a lehetőséget újfent, hogy részt vehettem ebben a nívós versenyben!

2025. június 11-én több mint húsz középiskolai tanár érkezett a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrumhoz tartozó iskolákból a BME Gépjárműtechnológia Tanszék és az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium meghívására. A szakmai délelőtt célja az volt, hogy a vendégek átfogó képet kapjanak a tanszéken és a laborban folyó kutatás-fejlesztési tevékenységekről, valamint a felsőoktatás és a középfokú képzés közötti kapcsolat erősítéséről.

A program bevezető előadásai olyan aktuális és jövőbe mutató témákat érintettek, mint az autonóm járművek technológiai fejlődése, a mesterséges intelligencia szerepe a közlekedésben, valamint az autonóm kísérleti járműplatformok működése.
Az előadók:
– Dr. Szalay Zsolt, tanszékvezető, egyetemi docens – Az önvezető autózás jelene és jövője
– Dr. Bécsi Tamás, tanszékvezető, egyetemi docens – A mesterséges intelligencia és a közlekedés
– Dr. Aradi Szilárd, egyetemi docens – Autonóm kísérleti járműplatform bemutatása

A délelőtt második felében a pedagógusok laborlátogatásokon vehettek részt, ahol testközelből ismerkedhettek meg az autonóm járművekhez kapcsolódó fejlesztési környezettel és demonstrációs rendszerekkel. A bemutatók során a résztvevők számos kérdést tettek fel, és élénk szakmai párbeszéd alakult ki a kutatókkal és mérnökökkel.

A rendezvény fontos lépés volt abban az irányban, hogy a jövő mérnökeinek képzése még szorosabban kapcsolódhasson a középfokú oktatás világához, és hogy a középiskolai tanárok első kézből tapasztalják meg, milyen irányban fejlődnek a járműtechnológiai kutatások és az ipari innováció.

Az eseményen készült fotókból az alábbiakban válogattunk.

2025 tavaszán immár harmadik alkalommal rendeztük meg a Safety First! hallgatói versenyt, amely során a résztvevő csapatok innovatív megközelítésekkel keresték a választ a közlekedésbiztonság aktuális kihívásaira. A háromfordulós verseny záróeseményére június 6-án került sor, ahol a döntőbe jutott csapatok élőben mutatták be kidolgozott koncepcióikat.

A versenyt idén is a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépjárműtechnológia Tanszéke szervezte, a Bosch és a Jaguar Land Rover (JLR) támogatásával. Ezúton is köszönjük partnereink elkötelezett támogatását, valamint a szakmai zsűri tagjainak munkáját:

• Simányi Péter (Jaguar Land Rover)

• Jenei Réka (Bosch)

• Török Ádám (BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar, tudományos és nemzetközi dékánhelyettes)

• Kazár Tamás (BME Automated Drive, doktorandusz)

📊 A döntőben részt vevő öt csapat közül az alábbiak érték el a legjobb helyezéseket:

🥇 1. helyezett – secUred
Tagok: Sódar Dávid, Tök-Dietrich Norbert
Téma: Enhancing Vehicle-to-Infrastructure (V2I) Communication Security through Elliptic Curve Authentication

🥈 2. helyezett – G.A. Fusion
Tagok: Gadir Ahmadov, Yerdaulet Kappar, Adalat Mollayev
Téma: Enhancing Highway Safety through Intelligent Speed Limit Control and Sensor Fusion

🥉 3. helyezett – CLARA
Tag: Mostafa Shoma
Téma: Chessboard Lane Risk Assessment (CLARA): A Predictive Upgrade to LKA/ACC Systems for Proactive Collision Avoidance

Gratulálunk a dobogós csapatoknak, és köszönjük minden résztvevőnek a munkáját és elhivatottságát! A verseny során bemutatott ötletek és prezentációk ismét bebizonyították, hogy a fiatal mérnökhallgatók értékes hozzájárulást tudnak nyújtani a jövő biztonságos mobilitási megoldásaihoz.

👏 Találkozunk jövőre a következő Safety First! versenyen!