A március 26-ai pedagógusrendezvényen a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán a BME kutatói és oktatói középiskolai tanárokat láttak vendégül, hogy megmutassák: a tudomány és a gyakorlat hogyan találkozik. A rendezvény házigazdája a BME Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium volt. Az önvezető járművek és a mesterséges intelligencia világába dr. Szalay Zsolt, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék vezetője, dr. Bécsi Tamás, a Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék vezetője, és dr. Aradi Szilárd, a tanszék docense előadásain keresztül kaptak betekintést a tanárok. Az esemény végén a résztvevőkkel arról, beszélgettünk, mi ragadta meg őket, milyen ötleteket visznek vissza az iskolákba, és hogyan inspirálják a diákokat a csúcstechnológiák. A rendezvény nemcsak tudást, hanem tapasztalatot adott – a tanárok szavai pedig azt mutatják: a jövő oktatása már ma elkezdődött.

„Láttam, hogy itt van két önvezető autó – nem is tudtam!”

Malmos Vanessa, középiskolai tanár, a legnagyobb meglepetésről:
„Azt hittem, Magyarországon csak elméleti szinten foglalkoznak önvezető autókkal. Aztán megtudtam, hogy itt, az egyetemen két ilyen járművel is tesztelnek kutatásokat! Ha egy diákban látom a potenciált, már tudom, hova irányítsam: Győrbe vagy még inkább ide, a BME-re. De nem csak az autók voltak lenyűgözőek – a technikai részletek ragadtak meg. Például, hogy a szenzorok pontosan hogyan kommunikálnak egymással egy kereszteződésben. Ezeket a példákat már holnap felhasználom az óráimon, hogy megmutassam: a fizika nem elvont tudomány, hanem az utcán is jelen van.”

A témához csatlakozik Pollmann Norbert, aki a mesterséges intelligenciát napi munkája során használja:
„Nagyon érdekes, hogy mennyiféle szerteágazó része van a mesterséges intelligenciának, és hogy ezt hogyan használhatjuk a hétköznapokban, vagy a gépeink hogyan használják. Az önvezetés és az AI olyan széles spektrum, hogy minden diák megtalálhatja benne az érdeklődési körét. Egyetlen kéréssel zártam: Legyen legközelebb egész napos konferencia! Hallgattam volna órákig a szakértőket. Egy csomó olyan diákunk van, akin látszik, hogy ő ide való, itt igazán ki tudna teljesedni. Azt szeretném, ha minden gyerek megtapasztalná: a tudás nem könyvekben rejtőzik, hanem itt, a valóságban.”

A fizika nagykövetei: „Nem elég a lejtőn guruló testet mutatni”

Kónyáné Baracsi Beáta, matematika-fizika szakos oktató, a gyakorlati példák fontosságáról:
„Az önvezető autókról szóló előadás például tökéletes volt ahhoz, hogy megmutassam: a matek és a fizika nem elvont elmélet. Ha összekötjük a leckeanyagot a valósággal – például azzal, hogy egy Tesla hogyan használja a mozgásegyenleteket –, a diákok érteni kezdik, miért tanulják ezt. Most már tudom, hol tart a technológia – és ezt továbbadom. A trükk az, hogy a matekot ne számokként mutassuk, hanem eszközként, ami a mindennapi csodákat hozza létre.”

Egy fizikatanár hozzátette:
„A mai gyerekeket a Tesla, a pénz és az autók érdeklik. A trükk az, hogy ne riasszuk el őket a képletektől, hanem mutassuk meg: a matek és a fizika ezeket a csodákat teszi lehetővé. Például, amikor elmagyarázom, hogy egy önvezető autó hogyan számolja ki a féktávolságot, a diákok hirtelen érteni kezdik, miért tanulták a mozgásegyenleteket.”

„Lézerszkenner? Erről még nem hallottam!” – Új technológiák, új lehetőségek

Szabó Márta, robotikaszakkört vezető matematika, digitális kultúra szakos tanár lelkesedik:
„A LIDAR-technológia részleteit itt hallottam először. Hihetetlen, hogy ilyen precíz adatgyűjtésre képes egy eszköz! Ezt a tudást már holnap továbbadom a diákjaimnak. De nem csak a technika volt fontos. Ahogy hallgattam a BME-s szakértőket, világossá vált: a robotika nemcsak programozás, hanem járműdinamika és mechanika is. Ez az, amit a diákjaimnak is meg akarok mutatni.”

Motesiczki Ottó, középiskolai tanár Esztergomból, a gyakorlatias megközelítésről:
„A diákok imádják a technikát, de az egyetemi világ távolinak tűnhet. Itt azonban láthattuk: a laborok, a kutatók és a valós projektek közel vannak. A kutatók éjszakája és az ilyen rendezvények átláthatóvá teszik ezt a világot. Most már nemcsak elmondhatom a diákjaimnak a szakok listáját – megmutathatom a BME-n készült prototípusokról készült képeket is.”

„Ha a tanár többet tud, az sose baj” – Motiváció a mindennapokban

László Renáta, erdélyi matematikatanár, Budapesten töltött szabadságáról:
„Szilágyságból jöttem, egy év fizetetlen szabadságot töltök Budapesten. Minden olyan lehetőség érdekel, ami mozgathatja a diákokat – különösen, hogy itt milyen plusz lehetőségek vannak vidékhez vagy Erdélyhez képest. Ez számomra a legfontosabb mérce. A középiskolásoknak lehetőségük van betekinteni az egyetemi életbe mielőtt eldöntik a jövőjüket. Ez aranyat ér. Amikor hazamentem Erdélybe, a BME-ről hozott tapasztalatokkal biztosan gazdagabbak lesznek az óráim.”

Sauer Anikó, matematikatanár, nevetve vallja be:
„Én csak sima matekos vagyok – de itt megtanultam, hogyan köthetem össze az egyenleteket a mesterséges intelligenciával. Már meg is hívtam az előadókat pályaorientációs napra! A diákok imádni fogják. Most már sokkal könnyebben tudom megmutatni nekik, hogy a matek nem elvont, hanem a mindennapi élet része.”

„Ne csak elmélet legyen – mutassuk meg a gyakorlatot!”

Dani Csaba, fizikatanár Budapestről, a jövőről álmodozik:
„A diákjaim közül sokan járműmérnökök akarnak lenni. Most már tudom, miért: itt láttam, hogy a technika mozgásban van. A kvízversenyeket és a TDK-t mindenképpen ajánlom – ezek a kapcsolatok üzemanyagot adnak a diákok ambícióihoz. De a legfontosabb, amit hazavittem: a kézzelfogható példák. Például, hogy a kutatók mutattak egy olyan szoftvert, ami valós időben szimulálja a forgalmat.”

Palágyi Andrea, gimnáziumi tanár, összegzi:
„Nyitott vagyok az új technológiák irányába, és ezeket igyekszem átadni a diákjaimnak. A mai program segített, hogy jobban megértsem az önvezetés hátterét. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek közvetlenül is részt vehessenek ilyen programokon – a lányom is így döntött a gépészmérnöki pálya mellett egy nyílt nap után.”

„Hiányérzetünk van – de most már inspirálva térünk haza”

A rendezvény záró szavait Sóberné Kozma Márta, középiskolai tanár mondta:
„Úgy érzem, mellettünk már ez a hajó elment – de ma láttam, hogy még mindig van lehetőségünk felvenni a kapcsolatot a jövővel. Amikor hazamegyek, mindenképpen felvillantom a tanítványaim előtt ezeket a lehetőségeket: a külföldi kapcsolatokat, a cégekkel való együttműködéseket, és azt, hogy a tudás nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is. Ha ezt így meg tudjuk mutatni, közelebb vihetjük hozzájuk a technikát. Magamban is gondolkodom, hogy mennyi mindent vihetek át ebből az iskolába – de előbb nekem kell rendszerezni ezt a tudást. Holnap már biztosan másképp fogok tanítani.”

Záró gondolatok: „Ez nem csak tudásátadás volt”

A BME rendezvénye valójában arról szólt, hogyan teremtsünk kapcsolatot a tananyag és a való világ között. A résztvevő pedagógusok egyöntetűen hangsúlyozták: az ilyen személyes tapasztalatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a diákok számára élővé váljon a tudomány.

„Köszönjük, hogy megmutattátok: a tanítás nem elméleti monológ, hanem párbeszéd a jövővel” – fogalmazta meg egy résztvevő. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült: számukra ez a nap nem csupán szakmai fejlődést, hanem új lelkesedést hozott. Ahogy egy tanár mondta: „Ma megtanultam, hogy még a legabsztraktabb képletek is megfoghatóvá válnak, ha a valós problémákhoz kötjük őket.”

Végül egy egyszerű igazsággal záruljon a történet: „A jó oktatás legfőbb titka, hogy mindig egy lépéssel közelebb hozzuk a diákokat a világhoz – ma pedig pont ezt a lépést tettük meg mi is.”

 

***

A rendezvény megvalósulását a Magyar Kormány és az  Európai Unió támogatta az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00002) keretében.

Március 14-én ünnepélyes keretek között írta alá együttműködési keretmegállapodását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és a QTICS Automotive Zrt., amely a jövőbeli közös fejlesztések és kutatások alapját teremti meg.

Az eseményen a BME-t Dr. Levendovszky János kutatási és innovációs rektorhelyettes, Verseghi-Nagy Miklós kancellár, Dr. Szalay Zsolt tanszékvezető, Dr. Török Árpád kutatócsoport-vezető és Dr. Pethő Zsombor tudományos munkatárs képviselte.

Az együttműködés célja a járműipari tesztelés és tanúsítás területén való közös munka, amely az alábbi kiemelt témakörökre terjed ki:

• Járműtanúsítás és járműjóváhagyás – új típusjóváhagyási és homologizációs eljárások kidolgozása,
• Rendszertesztelés és validáció – járműrendszerek vizsgálati módszereinek fejlesztése,
• Biztonsági és védelmi kockázatok elemzése – a járműipari kiberbiztonság és funkcionális biztonság kérdéseinek vizsgálata,
• Digitalizációs kihívások kezelése – az autóipari szoftveres fejlesztések kockázatelemzése,
• Oktatás és képzés – a hallgatók számára a legkorszerűbb vizsgálati módszerek és ipari tapasztalatok átadása.

Dr. Török Árpád, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék Biztonságtechnológia Kutatócsoportjának vezetője az együttműködésről elmondta:

„A BME és a QTICS Automotive partnersége kivételes lehetőséget biztosít arra, hogy a járműipari kiberbiztonság terén végzett kutatásainkat közvetlenül a gyakorlatban alkalmazzuk. Az új vizsgálati eljárások ipari tesztelési folyamatokba történő beépítése révén az egyetem olyan élő tapasztalatokat és tudást tud visszaforgatni az oktatásba, amelyek hozzájárulnak a jövő szakembereinek felkészítéséhez.”

Az eseményen egy másik jelentős megállapodás is született: a QTICS Automotive Zrt. és Kína egyik vezető autógyártójának leányvállalata, az Anhui Pusi Standard Technology Co. között egyetértési megállapodást írtak alá. Ennek célja, hogy a QTICS és a Jáfi-AUTÓKUT Mérnöki Kft. közösen végezzék a Chery Automobile járműveinek típusjóváhagyását Magyarországon, a Közlekedési Hatóság közreműködésével.

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék számára ez az együttműködés új perspektívát nyit a járműipari tanúsítás, biztonsági tesztelés és kiberbiztonsági kutatások területén, tovább erősítve a tudományos és ipari kapcsolatrendszert.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Gépjárműtechnológia Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói és a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) szakemberei közös kutatásának eredményeit publikálta a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature Portfolio által kiadott Scientific Reports. A „Passenger physiology in self-driving vehicles during unexpected events” című tanulmány átfogóan vizsgálja az önvezető járművek utasainak váratlan helyzetekre adott fiziológiai reakcióit, amely kulcsfontosságú az autonóm közlekedés társadalmi elfogadásának előmozdításában.

A kutatás módszertana és legfontosabb eredményei

A tanulmány során a kutatók összehasonlították az utasok reakcióit váratlan helyzetekben, hagyományos és önvezető járművek esetén. A vizsgálat során elektroenkefalográfiás (EEG) méréseket, szemmozgás-követést, fejmozdulat-elemzést és pislogási frekvencia rögzítését végezték el különböző vezetési körülmények és váratlan közúti események során.

A legfontosabb eredmények között szerepel, hogy az önvezető üzemmódban az utasok alacsonyabb affektivitási értékeket mutattak, ami összefüggésbe hozható a jármű mozgása feletti irányítás hiányának érzetével. A multifraktál-analízis kimutatta, hogy a váratlan események – mint például egy hirtelen felbukkanó akadály – mindkét vezetési módban erőteljes hatást gyakoroltak a szem- és fejmozdulatok mintázataira, jelezve a megnövekedett vizuális információigényt kritikus helyzetekben.

Érdekes megfigyelés volt, hogy normál vezetési körülmények között az önvezető módban az utasok ritkábban pislogtak, ami a technológia újdonságából eredő fokozott figyelmet jelezheti. A váratlan események során azonban mindkét vezetési módban tovább csökkent a pislogási gyakoriság, ami a veszélyhelyzetre adott hasonló fiziológiai válaszra utal.

Multidiszciplináris együttműködés a jövő közlekedésének szolgálatában

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék által is támogatott egyetemközi együttműködés keretében megvalósult kutatás különleges értéke, hogy sikeresen kapcsolta össze a műszaki tudományokat a humán központú kutatási területekkel. Az SZTE Kognitív és Neuropszichológiai Tanszékének vezetője, Palatinus Zsolt, valamint az SZTE Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetéből Lukovics Miklós és munkatársaik együttműködése a BME szakembereivel – köztük Dr. Szalay Zsolttal, a BME Automated Drive és a BME Gépjárműtechnológia tanszék vezetőjével és Lengyel Henrietta korábbi munkatárssal, doktorandusz kutatóval – lehetővé tette a komplex fiziológiai mérések és a járműtechnológiai fejlesztések integrációját.

Dr. Szalay Zsolt, a publikáció egyik szerzője így nyilatkozott az eredményekről:

„Az autonóm közlekedés térnyeréséhez nem elegendő a technológiai innováció önmagában. Legalább olyan fontos megérteni, hogyan reagálnak az emberek erre az új technológiára, különösen váratlan helyzetekben. Ez a kutatás éppen azt bizonyítja, hogy a műszaki és humán tudományok együttműködése nélkülözhetetlen a jövő közlekedési rendszereinek sikeres fejlesztéséhez és társadalmi elfogadtatásához.”

ZalaZONE: biztonságos környezet az úttörő kutatásokhoz

A kutatás megvalósításában kulcsszerepet játszott a ZalaZONE tesztpálya által biztosított biztonságos kutatási környezet, amely lehetővé tette a kontrollált körülmények közötti, mégis valósághű szituációk létrehozását. A tesztpálya infrastruktúrája biztosította a kísérletek reprodukálhatóságát is, ami jelentősen növeli a kutatási eredmények megbízhatóságát és tudományos értékét.

A BME elkötelezett az interdiszciplináris együttműködések mellett

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék elkötelezett az egyetemek közötti együttműködések támogatása mellett, különösen az autonóm járműves területekhez kapcsolódóan. Az együttműködés a Szegedi Tudományegyetemmel azért különleges, mert teljesen különböző tudományterületek találkozását teszi lehetővé. A humán központú tudományterületek bekapcsolódása az autonóm jármű kutatásokba a műszaki fejlesztések emberi, társadalmi aspektusainak mélyebb megértését segíti elő.

Ez a fajta interdiszciplináris megközelítés elengedhetetlen, hiszen a műszaki, technológiai kutatások végső célja az emberiség, a társadalom szolgálata, az emberi életminőség javítása. Az autonóm közlekedés térnyeréséhez nem csak a technológiai innovációra van szükség, hanem annak társadalmi elfogadására is, amihez az ilyen jellegű kutatások jelentősen hozzájárulnak.

A Nature Portfolio által kiadott Scientific Reports-ban megjelent publikáció újabb bizonyítéka a hazai kutatási együttműködések sikerességének és nemzetközi szintű elismertségének, amely tovább erősíti Magyarország pozícióját az autonóm járműtechnológiák fejlesztésének globális térképén.

Dr. Szmejkál Attila, a Gépjárműtechnológia Tanszék nyugalmazott oktatója 85. születésnapját ünnepli. E jeles alkalomból a tanszék munkatársai tisztelettel köszöntik, és jó egészséget kívánnak neki.

Szmejkál Attila 1940-ben született, és 1963-ban szerzett gépészmérnöki diplomát a Nehézipari Műszaki Egyetemen, Miskolcon. Pályafutását ugyanitt kezdte tanársegédként, majd adjunktusként a Gépgyártástechnológia Tanszéken. Ezt követően közel három évtizeden át a Gépipari Technológiai Intézetben (GTI, később ITI) dolgozott különböző kutatási és vezetői pozíciókban. 1999-ben csatlakozott a tanszék egyik elődszervezetéhez, ahol oktatóként tevékenykedett egészen nyugdíjba vonulásáig.

Szakmai érdeklődése a forgácsolási technológiák és szerszámok, valamint a megmunkálási és mérési folyamatok automatizálása köré összpontosult. Kiemelten foglalkozott az adaptív szabályozó rendszerek technológiai kérdéseivel, technológiai adatbankok fejlesztésével, valamint a minimálkenéssel és száraz forgácsolással. Oktatói munkája során a Szerkezeti anyagok és megmunkálások III. és a Mikromegmunkálások tárgy előadója volt.

Szmejkál Attila több évtizedes oktatói és kutatói tevékenységével hozzájárult a műszaki felsőoktatás és a gépészmérnöki tudomány fejlődéséhez. A tanszék nevében ezúton is köszönetet mondunk munkásságáért, és további jó egészséget kívánunk neki!