Andrea Marchetta, a Nápolyi Federico II Egyetem doktorandusza néhány hónapot töltött Budapesten, hogy a BME Gépjárműtechnológia Tanszékén folytassa kutatásait. Távozása előtt arról beszélgettünk vele, hogyan élte meg szakmailag és emberileg ezt az időszakot. Kiderült: a magyar nyelv nehézségeinél sokkal erősebb volt a közösség befogadó ereje, az itteni oktatási élmény pedig maradandó nyomot hagyott benne.

Milyen úton jutottál el a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre?
A történet ott kezdődik, hogy szerencsés módon a Nápolyi Federico II Egyetem (UNINA), ahol a doktori képzésemet végzem, már kapcsolatban állt a BME-vel. A témavezetőm, Professor Bifulco ismeretségben áll dr. Szalay Zsolt tanszékvezető úrral, így ismertem meg én is a BME-t. Aztán amikor jobban utánanéztem, kiderült számomra, hogy itt egy nagyon fejlett járműtechnológiai tanszék működik – számomra ez természetes választás volt, mert bár számítástechnikai háttérrel érkeztem, az autóipar mindig is érdekelt.

Mennyire illett hozzád ez az új környezet, szakmailag és emberileg?
Meglepően jól. A Tanszék minden szükséges lehetőséget biztosított ahhoz, hogy mérnökként és PhD-hallgatóként fejlődjek. A biztonság és adatbiztonság kutatócsoportjába kerültem, dr. Török Árpád vezetésével, és V2X kommunikációval foglalkoztunk – ez tökéletesen illeszkedett a tudásomhoz és érdeklődésemhez.
Emellett az emberi oldal is fantasztikus volt: mindenki hihetetlenül nyitottan és barátságosan fogadott. Minden egyes alkalommal, amikor beléptem egy terembe, az emberek átváltottak angolra, hogy be tudjak kapcsolódni a beszélgetésbe – ez számomra nagyon sokat jelentett.

Volt benned bármilyen elvárás vagy félelem a Budapestre érkezés előtt?
Nem ismertem igazán Magyarországot, szinte üres lappal érkeztem. Délolaszként egyfajta mediterrán világból jövök, és kíváncsi voltam, hogyan fogad majd egy más mentalitású közeg. De hamar kiderült: a közös munka, a közösen alakított projektek, az egymás iránti nyitottság minden mást felülír.

És milyen volt beilleszkedni a mindennapokba? Volt, ami meglepett?
Leginkább az időbeosztás. Mi délen később ebédelünk, később vacsorázunk, és hozzászoktunk, hogy több a napfény, még télen is. Itt ehhez alkalmazkodni kellett. A gasztronómia is meglepett: például nálunk a leves nem igazán előétel, míg itt szinte minden ebéd vagy vacsora levesekkel indul. És hát, az olasz konyha után nehéz más ízeket elfogadni, de a gulyás és a pálinka igazán különleges élményt jelentettek.

A városon kívül is volt lehetőséged körülnézni?
Igen, eljutottam például a Duna északi részén található egyik várhoz – sajnos a nevét elfelejtettem –, és a kollégák még a Balatonhoz is elvittek. Nem ideális évszak volt a kirándulásra, de nagyon örültem, hogy így is kicsit megismerhettem Budapest környékét.

Mennyire volt lehetőséged kapcsolatot teremteni a tanszéken kívüli emberekkel?
Őszintén szólva, nem ez volt a fő célom. Inkább arra törekedtem, hogy kívülről is felfedezzem a várost – sokat sétáltam, felfedeztem a fontosabb látnivalókat. A szabadidőmet inkább a kutatócsoport tagjaival töltöttem: közös sörözések, beszélgetések – számomra ez pont elég volt.

Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan külföldi tanulmányokat fontolgatnak a BME-n?
Száz százalékig ajánlanám! A város élhető, könnyű közlekedni, az egyetem befogadó, az oktatás magas színvonalú – különösen, ha valaki autóipari területen szeretne fejlődni. De biztos vagyok benne, hogy más karokon is hasonlóan jó élmények várnak. Én nagyon jól éreztem magam, és ezt boldogan ajánlom másoknak is.

Van olyan gondolat, amit még megosztanál a tanszék weboldalának olvasóival?
Csak bátorítani tudok mindenkit: ahogy én is, merjenek új környezetbe jönni, ismeretlen kultúrával találkozni, és ne féljenek attól, hogy máshonnan jönnek – mert ha nyitottan állnak a dolgokhoz, a közösség befogadja őket. Én úgy megyek haza, hogy a hátizsákom tele van új tudással, élményekkel és kapcsolatokkal.

Andrea példája jól mutatja, milyen sokat adhat egy nemzetközi tapasztalat – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. A BME Gépjárműtechnológia Tanszéke számára pedig mindig öröm, ha egy vendéghallgatóval közösen alakíthatunk jövőt, hidat építve tudás és kultúrák között.

„Az igazi érték nem az, amit birtoklunk, hanem amit másoknak adni tudunk.”

Mély megrendüléssel és őszinte fájdalommal értesültünk arról, hogy tragikus hirtelenséggel, 53 éves korában elhunyt Molnár Gábor, a MouldTech Systems Kft. ügyvezetője.

Tanszékünk 2019 februárja óta működött együtt Gáborral és a MouldTech Systems csapatával gyártástechnológiai területen, különösen a 3D fémnyomtatásban és a kapcsolódó kutatás-fejlesztési projektekben. Szakmai partnerségünk messze túlmutatott az üzleti együttműködés keretein: közös céljaink voltak, közös értékeket vallottunk. Gábor elkötelezett híve volt az egyetem és az ipar közötti együttműködésnek, és valódi értéket látott abban, hogy a tudományos eredmények és a gyakorlati tapasztalatok egymást erősítve szolgálják a jövőt.

Molnár Gábor személyes támogatása révén tanszékünk olyan korszerű technológiákkal ismerkedhetett meg, mint a hibrid additív gyártás, amelyet a MouldTech-kel való együttműködés révén nemcsak megismerhettünk, hanem be is tudtuk építeni az oktatásba – hallgatóink így valódi tapasztalatokon keresztül tanulhatták meg ezeket a csúcstechnológiákat. Az együttműködés nyomán számos szakdolgozat született, és Gábor mindig bátorította kollégáit, hogy konzulensként segítsék a hallgatóink munkáját.

Molnár Gábor nemcsak kivételes szakmai partnerünk volt, hanem egy igazán jó ember – a szó legnemesebb értelmében vett vállalkozó, aki szenvedélyesen hitte és képviselte, hogy a vállalkozás célja nem csupán nyereségtermelés, hanem értékteremtés. A MouldTech által megtermelt javakat rendszeresen visszaforgatta innovatív kutatások támogatásába, a jövő technológiáinak megalapozásába. Szemlélete, elkötelezettsége és embersége számunkra is inspiráló volt.

Nevéhez olyan figyelemre méltó kezdeményezések fűződnek, mint az Alfa Romeo Tipo 184 versenyautó korhű replikájának fejlesztése tanszékünkkel közösen, a dróntechnológia mezőgazdasági és védelmi alkalmazásainak hazai bevezetése, valamint a precíziós meteorológiai rendszerek kiépítése. Munkásságát a jövő iránti elkötelezettség hatotta át, mindig a magyar ipar nemzetközi versenyképességének erősítését tartva szem előtt.

Molnár Gábor hiánya számunkra is pótolhatatlan. Emberként, gondolkodó partnerként és jövőformálóként egyaránt mély nyomot hagyott bennünk. Fájó szívvel búcsúzunk tőle, és osztozunk a család, valamint a MouldTech Systems teljes közösségének fájdalmában.

Emlékét megőrizzük.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Gépjárműtechnológia Tanszéke

 

A március 26-ai pedagógusrendezvényen a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán a BME kutatói és oktatói középiskolai tanárokat láttak vendégül, hogy megmutassák: a tudomány és a gyakorlat hogyan találkozik. A rendezvény házigazdája a BME Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium volt. Az önvezető járművek és a mesterséges intelligencia világába dr. Szalay Zsolt, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék vezetője, dr. Bécsi Tamás, a Közlekedés- és Járműirányítási Tanszék vezetője, és dr. Aradi Szilárd, a tanszék docense előadásain keresztül kaptak betekintést a tanárok. Az esemény végén a résztvevőkkel arról, beszélgettünk, mi ragadta meg őket, milyen ötleteket visznek vissza az iskolákba, és hogyan inspirálják a diákokat a csúcstechnológiák. A rendezvény nemcsak tudást, hanem tapasztalatot adott – a tanárok szavai pedig azt mutatják: a jövő oktatása már ma elkezdődött.

„Láttam, hogy itt van két önvezető autó – nem is tudtam!”

Malmos Vanessa, középiskolai tanár, a legnagyobb meglepetésről:
„Azt hittem, Magyarországon csak elméleti szinten foglalkoznak önvezető autókkal. Aztán megtudtam, hogy itt, az egyetemen két ilyen járművel is tesztelnek kutatásokat! Ha egy diákban látom a potenciált, már tudom, hova irányítsam: Győrbe vagy még inkább ide, a BME-re. De nem csak az autók voltak lenyűgözőek – a technikai részletek ragadtak meg. Például, hogy a szenzorok pontosan hogyan kommunikálnak egymással egy kereszteződésben. Ezeket a példákat már holnap felhasználom az óráimon, hogy megmutassam: a fizika nem elvont tudomány, hanem az utcán is jelen van.”

A témához csatlakozik Pollmann Norbert, aki a mesterséges intelligenciát napi munkája során használja:
„Nagyon érdekes, hogy mennyiféle szerteágazó része van a mesterséges intelligenciának, és hogy ezt hogyan használhatjuk a hétköznapokban, vagy a gépeink hogyan használják. Az önvezetés és az AI olyan széles spektrum, hogy minden diák megtalálhatja benne az érdeklődési körét. Egyetlen kéréssel zártam: Legyen legközelebb egész napos konferencia! Hallgattam volna órákig a szakértőket. Egy csomó olyan diákunk van, akin látszik, hogy ő ide való, itt igazán ki tudna teljesedni. Azt szeretném, ha minden gyerek megtapasztalná: a tudás nem könyvekben rejtőzik, hanem itt, a valóságban.”

A fizika nagykövetei: „Nem elég a lejtőn guruló testet mutatni”

Kónyáné Baracsi Beáta, matematika-fizika szakos oktató, a gyakorlati példák fontosságáról:
„Az önvezető autókról szóló előadás például tökéletes volt ahhoz, hogy megmutassam: a matek és a fizika nem elvont elmélet. Ha összekötjük a leckeanyagot a valósággal – például azzal, hogy egy Tesla hogyan használja a mozgásegyenleteket –, a diákok érteni kezdik, miért tanulják ezt. Most már tudom, hol tart a technológia – és ezt továbbadom. A trükk az, hogy a matekot ne számokként mutassuk, hanem eszközként, ami a mindennapi csodákat hozza létre.”

Egy fizikatanár hozzátette:
„A mai gyerekeket a Tesla, a pénz és az autók érdeklik. A trükk az, hogy ne riasszuk el őket a képletektől, hanem mutassuk meg: a matek és a fizika ezeket a csodákat teszi lehetővé. Például, amikor elmagyarázom, hogy egy önvezető autó hogyan számolja ki a féktávolságot, a diákok hirtelen érteni kezdik, miért tanulták a mozgásegyenleteket.”

„Lézerszkenner? Erről még nem hallottam!” – Új technológiák, új lehetőségek

Szabó Márta, robotikaszakkört vezető matematika, digitális kultúra szakos tanár lelkesedik:
„A LIDAR-technológia részleteit itt hallottam először. Hihetetlen, hogy ilyen precíz adatgyűjtésre képes egy eszköz! Ezt a tudást már holnap továbbadom a diákjaimnak. De nem csak a technika volt fontos. Ahogy hallgattam a BME-s szakértőket, világossá vált: a robotika nemcsak programozás, hanem járműdinamika és mechanika is. Ez az, amit a diákjaimnak is meg akarok mutatni.”

Motesiczki Ottó, középiskolai tanár Esztergomból, a gyakorlatias megközelítésről:
„A diákok imádják a technikát, de az egyetemi világ távolinak tűnhet. Itt azonban láthattuk: a laborok, a kutatók és a valós projektek közel vannak. A kutatók éjszakája és az ilyen rendezvények átláthatóvá teszik ezt a világot. Most már nemcsak elmondhatom a diákjaimnak a szakok listáját – megmutathatom a BME-n készült prototípusokról készült képeket is.”

„Ha a tanár többet tud, az sose baj” – Motiváció a mindennapokban

László Renáta, erdélyi matematikatanár, Budapesten töltött szabadságáról:
„Szilágyságból jöttem, egy év fizetetlen szabadságot töltök Budapesten. Minden olyan lehetőség érdekel, ami mozgathatja a diákokat – különösen, hogy itt milyen plusz lehetőségek vannak vidékhez vagy Erdélyhez képest. Ez számomra a legfontosabb mérce. A középiskolásoknak lehetőségük van betekinteni az egyetemi életbe mielőtt eldöntik a jövőjüket. Ez aranyat ér. Amikor hazamentem Erdélybe, a BME-ről hozott tapasztalatokkal biztosan gazdagabbak lesznek az óráim.”

Sauer Anikó, matematikatanár, nevetve vallja be:
„Én csak sima matekos vagyok – de itt megtanultam, hogyan köthetem össze az egyenleteket a mesterséges intelligenciával. Már meg is hívtam az előadókat pályaorientációs napra! A diákok imádni fogják. Most már sokkal könnyebben tudom megmutatni nekik, hogy a matek nem elvont, hanem a mindennapi élet része.”

„Ne csak elmélet legyen – mutassuk meg a gyakorlatot!”

Dani Csaba, fizikatanár Budapestről, a jövőről álmodozik:
„A diákjaim közül sokan járműmérnökök akarnak lenni. Most már tudom, miért: itt láttam, hogy a technika mozgásban van. A kvízversenyeket és a TDK-t mindenképpen ajánlom – ezek a kapcsolatok üzemanyagot adnak a diákok ambícióihoz. De a legfontosabb, amit hazavittem: a kézzelfogható példák. Például, hogy a kutatók mutattak egy olyan szoftvert, ami valós időben szimulálja a forgalmat.”

Palágyi Andrea, gimnáziumi tanár, összegzi:
„Nyitott vagyok az új technológiák irányába, és ezeket igyekszem átadni a diákjaimnak. A mai program segített, hogy jobban megértsem az önvezetés hátterét. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek közvetlenül is részt vehessenek ilyen programokon – a lányom is így döntött a gépészmérnöki pálya mellett egy nyílt nap után.”

„Hiányérzetünk van – de most már inspirálva térünk haza”

A rendezvény záró szavait Sóberné Kozma Márta, középiskolai tanár mondta:
„Úgy érzem, mellettünk már ez a hajó elment – de ma láttam, hogy még mindig van lehetőségünk felvenni a kapcsolatot a jövővel. Amikor hazamegyek, mindenképpen felvillantom a tanítványaim előtt ezeket a lehetőségeket: a külföldi kapcsolatokat, a cégekkel való együttműködéseket, és azt, hogy a tudás nemcsak elmélet, hanem gyakorlat is. Ha ezt így meg tudjuk mutatni, közelebb vihetjük hozzájuk a technikát. Magamban is gondolkodom, hogy mennyi mindent vihetek át ebből az iskolába – de előbb nekem kell rendszerezni ezt a tudást. Holnap már biztosan másképp fogok tanítani.”

Záró gondolatok: „Ez nem csak tudásátadás volt”

A BME rendezvénye valójában arról szólt, hogyan teremtsünk kapcsolatot a tananyag és a való világ között. A résztvevő pedagógusok egyöntetűen hangsúlyozták: az ilyen személyes tapasztalatok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a diákok számára élővé váljon a tudomány.

„Köszönjük, hogy megmutattátok: a tanítás nem elméleti monológ, hanem párbeszéd a jövővel” – fogalmazta meg egy résztvevő. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült: számukra ez a nap nem csupán szakmai fejlődést, hanem új lelkesedést hozott. Ahogy egy tanár mondta: „Ma megtanultam, hogy még a legabsztraktabb képletek is megfoghatóvá válnak, ha a valós problémákhoz kötjük őket.”

Végül egy egyszerű igazsággal záruljon a történet: „A jó oktatás legfőbb titka, hogy mindig egy lépéssel közelebb hozzuk a diákokat a világhoz – ma pedig pont ezt a lépést tettük meg mi is.”

 

***

A rendezvény megvalósulását a Magyar Kormány és az  Európai Unió támogatta az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00002) keretében.

Március 14-én ünnepélyes keretek között írta alá együttműködési keretmegállapodását a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) és a QTICS Automotive Zrt., amely a jövőbeli közös fejlesztések és kutatások alapját teremti meg.

Az eseményen a BME-t Dr. Levendovszky János kutatási és innovációs rektorhelyettes, Verseghi-Nagy Miklós kancellár, Dr. Szalay Zsolt tanszékvezető, Dr. Török Árpád kutatócsoport-vezető és Dr. Pethő Zsombor tudományos munkatárs képviselte.

Az együttműködés célja a járműipari tesztelés és tanúsítás területén való közös munka, amely az alábbi kiemelt témakörökre terjed ki:

• Járműtanúsítás és járműjóváhagyás – új típusjóváhagyási és homologizációs eljárások kidolgozása,
• Rendszertesztelés és validáció – járműrendszerek vizsgálati módszereinek fejlesztése,
• Biztonsági és védelmi kockázatok elemzése – a járműipari kiberbiztonság és funkcionális biztonság kérdéseinek vizsgálata,
• Digitalizációs kihívások kezelése – az autóipari szoftveres fejlesztések kockázatelemzése,
• Oktatás és képzés – a hallgatók számára a legkorszerűbb vizsgálati módszerek és ipari tapasztalatok átadása.

Dr. Török Árpád, a BME Gépjárműtechnológia Tanszék Biztonságtechnológia Kutatócsoportjának vezetője az együttműködésről elmondta:

„A BME és a QTICS Automotive partnersége kivételes lehetőséget biztosít arra, hogy a járműipari kiberbiztonság terén végzett kutatásainkat közvetlenül a gyakorlatban alkalmazzuk. Az új vizsgálati eljárások ipari tesztelési folyamatokba történő beépítése révén az egyetem olyan élő tapasztalatokat és tudást tud visszaforgatni az oktatásba, amelyek hozzájárulnak a jövő szakembereinek felkészítéséhez.”

Az eseményen egy másik jelentős megállapodás is született: a QTICS Automotive Zrt. és Kína egyik vezető autógyártójának leányvállalata, az Anhui Pusi Standard Technology Co. között egyetértési megállapodást írtak alá. Ennek célja, hogy a QTICS és a Jáfi-AUTÓKUT Mérnöki Kft. közösen végezzék a Chery Automobile járműveinek típusjóváhagyását Magyarországon, a Közlekedési Hatóság közreműködésével.

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék számára ez az együttműködés új perspektívát nyit a járműipari tanúsítás, biztonsági tesztelés és kiberbiztonsági kutatások területén, tovább erősítve a tudományos és ipari kapcsolatrendszert.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Gépjárműtechnológia Tanszéke, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói és a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) szakemberei közös kutatásának eredményeit publikálta a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature Portfolio által kiadott Scientific Reports. A „Passenger physiology in self-driving vehicles during unexpected events” című tanulmány átfogóan vizsgálja az önvezető járművek utasainak váratlan helyzetekre adott fiziológiai reakcióit, amely kulcsfontosságú az autonóm közlekedés társadalmi elfogadásának előmozdításában.

A kutatás módszertana és legfontosabb eredményei

A tanulmány során a kutatók összehasonlították az utasok reakcióit váratlan helyzetekben, hagyományos és önvezető járművek esetén. A vizsgálat során elektroenkefalográfiás (EEG) méréseket, szemmozgás-követést, fejmozdulat-elemzést és pislogási frekvencia rögzítését végezték el különböző vezetési körülmények és váratlan közúti események során.

A legfontosabb eredmények között szerepel, hogy az önvezető üzemmódban az utasok alacsonyabb affektivitási értékeket mutattak, ami összefüggésbe hozható a jármű mozgása feletti irányítás hiányának érzetével. A multifraktál-analízis kimutatta, hogy a váratlan események – mint például egy hirtelen felbukkanó akadály – mindkét vezetési módban erőteljes hatást gyakoroltak a szem- és fejmozdulatok mintázataira, jelezve a megnövekedett vizuális információigényt kritikus helyzetekben.

Érdekes megfigyelés volt, hogy normál vezetési körülmények között az önvezető módban az utasok ritkábban pislogtak, ami a technológia újdonságából eredő fokozott figyelmet jelezheti. A váratlan események során azonban mindkét vezetési módban tovább csökkent a pislogási gyakoriság, ami a veszélyhelyzetre adott hasonló fiziológiai válaszra utal.

Multidiszciplináris együttműködés a jövő közlekedésének szolgálatában

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék által is támogatott egyetemközi együttműködés keretében megvalósult kutatás különleges értéke, hogy sikeresen kapcsolta össze a műszaki tudományokat a humán központú kutatási területekkel. Az SZTE Kognitív és Neuropszichológiai Tanszékének vezetője, Palatinus Zsolt, valamint az SZTE Közgazdaságtani és Gazdaságfejlesztési Intézetéből Lukovics Miklós és munkatársaik együttműködése a BME szakembereivel – köztük Dr. Szalay Zsolttal, a BME Automated Drive és a BME Gépjárműtechnológia tanszék vezetőjével és Lengyel Henrietta korábbi munkatárssal, doktorandusz kutatóval – lehetővé tette a komplex fiziológiai mérések és a járműtechnológiai fejlesztések integrációját.

Dr. Szalay Zsolt, a publikáció egyik szerzője így nyilatkozott az eredményekről:

„Az autonóm közlekedés térnyeréséhez nem elegendő a technológiai innováció önmagában. Legalább olyan fontos megérteni, hogyan reagálnak az emberek erre az új technológiára, különösen váratlan helyzetekben. Ez a kutatás éppen azt bizonyítja, hogy a műszaki és humán tudományok együttműködése nélkülözhetetlen a jövő közlekedési rendszereinek sikeres fejlesztéséhez és társadalmi elfogadtatásához.”

ZalaZONE: biztonságos környezet az úttörő kutatásokhoz

A kutatás megvalósításában kulcsszerepet játszott a ZalaZONE tesztpálya által biztosított biztonságos kutatási környezet, amely lehetővé tette a kontrollált körülmények közötti, mégis valósághű szituációk létrehozását. A tesztpálya infrastruktúrája biztosította a kísérletek reprodukálhatóságát is, ami jelentősen növeli a kutatási eredmények megbízhatóságát és tudományos értékét.

A BME elkötelezett az interdiszciplináris együttműködések mellett

A BME Gépjárműtechnológia Tanszék elkötelezett az egyetemek közötti együttműködések támogatása mellett, különösen az autonóm járműves területekhez kapcsolódóan. Az együttműködés a Szegedi Tudományegyetemmel azért különleges, mert teljesen különböző tudományterületek találkozását teszi lehetővé. A humán központú tudományterületek bekapcsolódása az autonóm jármű kutatásokba a műszaki fejlesztések emberi, társadalmi aspektusainak mélyebb megértését segíti elő.

Ez a fajta interdiszciplináris megközelítés elengedhetetlen, hiszen a műszaki, technológiai kutatások végső célja az emberiség, a társadalom szolgálata, az emberi életminőség javítása. Az autonóm közlekedés térnyeréséhez nem csak a technológiai innovációra van szükség, hanem annak társadalmi elfogadására is, amihez az ilyen jellegű kutatások jelentősen hozzájárulnak.

A Nature Portfolio által kiadott Scientific Reports-ban megjelent publikáció újabb bizonyítéka a hazai kutatási együttműködések sikerességének és nemzetközi szintű elismertségének, amely tovább erősíti Magyarország pozícióját az autonóm járműtechnológiák fejlesztésének globális térképén.