Július első heteiben ismét izgatott gyerekcsoportok érkeztek a BME Gépjárműtechnológia Tanszék laborjába – a Műegyetem nyári táborának, a Gyerekegyetemnek résztvevői látogattak el hozzánk három egymást követő napon.

A 45 fős csoportok számára szervezett foglalkozások célja az volt, hogy közelebbről is megismerkedjenek az egyetemi környezettel, és élményszerű tapasztalatokat szerezzenek arról, milyen egy műszaki tanszék valósága. A tanszék műhelycsarnokában, ahol egyébként hallgatóink gyakorlati képzése is zajlik, változatos, mozgásos és kreatív feladatok várták a gyerekeket.

A közös program részeként minden csoportról készült egy csoportfotó már az érkezéskor, amelyet a látogatás ideje alatt hűtőmágnessé alakítottunk – a távozáskor minden gyermek egy saját csoportképükkel díszített ajándékkal térhetett haza. A labor egyik falán egy nagy fehér lepedő gyűjtötte össze a résztvevők színes kézlenyomatait – szimbolikus nyomai azoknak az óráknak, amelyeket együtt töltöttünk.

A foglalkozásokat a tanszék munkatársai vezették, akik örömmel fogadták a gyerekek kérdéseit és lelkesedését. Bár a feladatok nem kifejezetten a járműtechnológiához kapcsolódtak, a résztvevők bepillantást nyerhettek abba a környezetbe, ahol hallgatóink tanulnak, kutatnak és alkotnak.

Öröm volt számunkra, hogy a Gépjárműtechnológia Tanszék ebben az évben is részese lehetett a Gyerekegyetem színes programjának, és reméljük, sokan közülük egyszer majd hallgatóként térnek vissza hozzánk.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépjárműtechnológia Tanszékének záróvizsgája idén nyáron is túlmutatott a szokásos számonkérésen: a hallgatók prezentációi és az ipari partnerek reflexiói alapján egyértelművé vált, hogy a jövő mérnökei nemcsak felkészültek, hanem magabiztosan és hitelesen képviselik tudásukat. Az alábbiakban három ipari szakember és egy frissen végzett hallgató élménybeszámolóját olvashatják – első kézből.

Dr. Bauernhuber Andor, vizsgabizottsági tag

Anyagvizsgáló mérnök, Audi Hungaria Zrt.

Mindig érdekes látni, hogyan reagálnak a fiatalok erre a helyzetre” – mondta Dr. Bauernhuber Andor, aki visszatérő vizsgáztatóként gyakran tapasztalja, hogy a magyar hallgatók erősen izgulnak. „A külföldiek ezzel szemben sokszor oldottabban állnak hozzá – mintha csak egy jó beszélgetésre készülnének. Pedig egyiküknek sem az élete múlik rajta – és jó lenne, ha ezt mindenki tudatosítaná magában.”

A záróvizsga szerinte nemcsak a tudásról, hanem az előadásmódról is szól. „Ha valaki előad, azzal győz meg minket arról, hogy dolgozott, ért a témájához. Fontos a felkészültség, de nem kell belehalni – ez is csak egy feladat.”

A hallgatók teljesítménye idén is meggyőző volt: „Több olyan diák is volt, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Látni rajtuk, hogy értik, mit csinálnak, és el is tudják adni a munkájukat.”

A jövő mérnökeinek legfontosabb tulajdonságai szerinte a nyelvtudás, a kíváncsiság és a szorgalom. „A szaktudást meg lehet tanulni. A hozzáállás az, ami eldönti, hogy kiből lesz jó mérnök.”

Balogh Gábor, vizsgabizottsági tag

Senior Technical Advisor, BYD Electric Bus & Truck Hungary Kft.

„Felkészült, színvonalas előadások. Csak gratulálni tudok” – összegezte véleményét Balogh Gábor, aki külön kiemelte a Bosch témájú prezentációt, és a kompozit anyagokat tárgyaló előadást is személyes érdeklődéséhez közel állónak találta. „Látszik, hogy a hallgatók elmélyültek a témákban – és az is, hogy az egyetem hatékonyan készíti fel őket.”

Szerinte a jövő mérnökének legfontosabb képessége a rugalmasság, a nyitottság és az, hogy folyamatosan képes legyen megújítani a tudását. „A BME jó alapot ad, de ezzel nem szabad megelégedni. Azt tanácsolom, mindig nézzék meg, merre halad a világ – és ne csak a hazai ipari lehetőségekre fókuszáljanak.”

Balogh Gábor tanácsa a jövő vizsgázóinak: „Ismerje mélyen a témáját, legyen határozott, és akkor is álljon ki a tudása mellett, ha nehéz kérdést kap. A vizsgabizottság nem hibát keres, hanem lehetőségeket – és ezt jó, ha tudják.”

Sik Róbert, vizsgabizottsági tag

Group Leader, System & Hardware Application Engineering, Continental Automotive Hungary Kft.

„Nagyon jó élmény volt. Kiváló prezentálókat láttam, akik elmélyültek a témájukban, és magabiztosan álltak ki” – mondta Sik Róbert, aki kifejezetten pozitív benyomással távozott a vizsgáról. „Nálunk még nem tanították a prezentációs technikát – itt viszont szemkontaktus, magabiztos fellépés, logikus felépítés jellemezte a hallgatók előadásait. Ez egy nagyon jó generáció.”

Minden témában látott értéket, de különösen azt emelte ki, hogy a hallgatók valóban „végigvitték” a témákat. „Nem tudtuk őket megfogni. Amikor keresztkérdést kaptak, akkor is tudták, mit miért csináltak – ez az igazi mélység jele.”

Sik Róbert szerint a mai mérnöknek gyorsan kell alkalmazkodnia. „Naponta változnak a trendek, a belső égésű motorok például újra napirendre kerültek. Ezt a ritmust tudni kell követni.” Ehhez pedig szerinte három dolog kell: szaktudás, rugalmasság, nyelvtudás.

A jövő vizsgázóinak azt tanácsolja: „Ismerjék fel az erősségeiket, és tudják jól előadni. A self-marketing nagyon fontos. Aki tudja, mit tud, és ezt meg is tudja mutatni, az versenyképes lesz.”

Az egyetemmel való ipari kapcsolatokat jónak tartja: „Lehet még hova fejlődni, de az, hogy itt lehettem, és betekintést kaphattam, azt mutatja, hogy jó irányba haladunk.”

Ailer Ádám, záróvizsgázó

Járműgyártás specializáció, BSc hallgató

„Nagyon élveztem” – mondta Ailer Ádám záróvizsgázó hallgató, aki elégedett volt a prezentációja fogadtatásával. „Olyan kérdéseket kaptam, amelyekre tudtam válaszolni – jó érzés volt.”

Ádám számára különösen izgalmas volt, hogy ipari partnerek is ültek a vizsgabizottságban: „Olyan szakemberek, akik számára ezek a problémák a mindennapok részei – ezért a kérdéseik is nagyon célzottak és valóságközeliek voltak.”

A szakdolgozat és a prezentáció összeállításában konzulensei – egyetemi (dr. Hlinka József) és ipari oldalról is – sokat segítettek. „Tartalomban, nyelvezetben, vizualitásban is támogattak – nagyon sokat adott ez a közös munka.”

A jövő vizsgázóinak konkrét tanácsokat is adott: „A szakdolgozatot mélyen ki kell dolgozni, a prezentációban pedig ezt tömören, sok ábrával, képpel kell megjeleníteni. És persze gyakorolni kell, mert nem mindennapi helyzet egy ilyen prezentáció.”

A jövőjét is a szakmában képzeli el. „Most gyakornok vagyok a Continentalnál. Ha lehetőség nyílik rá, szívesen maradnék. Persze sok minden alakul még, de az irány világos.”

A BME-s éveket pedig így zárta: „Voltak nehezebb félévek, de az utolsó szakasz nagyon jól felépített és élvezetes volt.”

Összegzés

A záróvizsga nemcsak a hallgatók teljesítményéről, hanem az oktatás színvonaláról, az ipari kapcsolatok erejéről és a jövő mérnökgeneráció iránti bizalomról is képet adott. Az ipari partnerek szerint a BME Gépjárműtechnológia Tanszék jó úton jár – a hallgatók pedig tudják, mit csinálnak. És ezt meg is tudják mutatni.