A technológia, az innováció és a globális együttműködés inspiráló fúziójában a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) a közelmúltban 70 diákot látott vendégül a rangos Rong Chang Cup Youth Innovation Competition on Global Governance (YICGG) 2024 verseny keretében. Ezek a 29 országból érkező fiatal innovátorok egy héten át élvonalbeli bemutatókat, tanulságos előadásokat láthattak és kulturális tapasztalatcserét élhettek át, mindez pedig a „Globális mesterséges intelligencia alapú kormányzás: A felelősség, a kihívás és az együttműködés új korszaka” téma köré csoportosult.

Technológiai elmélyülés

A Fudan Egyetem által szervezett és az ENSZ Fejlesztési Programja által támogatott YICGG a világ minden tájáról érkező kiemelkedő képességű embereket hoz össze, hogy innovatív megoldásokon keresztül foglalkozzanak a sürgető globális problémákkal. A magyarországi intézményekkel közösen megrendezett idei versenyen a résztvevők a BME Gépjárműtechnológia Tanszékén is élményszerű tapasztalatokhoz juthattak.

A tanszék oktatói számos korszerű technológiai bemutatót tartottak, többek között generatív tervezésről az additív gyártásban, járművek laboratóriumi teszteléséről, valamint az autonóm járművekkel való környezetérzékelésről. Dr. Markovits Tamás, Dr. Harth Péter és Dr. Rövid András vezette ezeket a bemutatókat, mély betekintést nyújtva szakterületükbe.

Interjú Veronica Rebreanuval: Egy szakértő véleménye

Az esemény során lehetőségünk nyílt beszélgetni Veronica Rebreanuval, a verseny nemzetközi szakértőjével és veterán zsűritagjával. Lelkesedése a program és az itt bemutatott innovációk iránt tapintható volt.

Mi az ön szerepe ebben a programban?

Zsűritag vagyok, nemzetközi szakértőként értékelem a projekteket. Ez a verseny évről évre egyre kifinomultabb és jobban szervezett. Nagyon örülök, hogy itt lehetek a BME-n, ahol annyi szenvedélyt és elhivatottságot látok. Az egyetem programjai a 18. századtól napjainkig tartó technológiai fejlődésről tanúskodnak.  Jogászként lenyűgöző számomra megérteni a technológiai fejlesztéseket és azt, hogy ezek hogyan épülnek be a gyakorlati alkalmazásokba.

Mi nyűgözte le leginkább az itt látott programokban?

A kampusz rendkívüli, mesterien ötvözi a történelmi örökséget a legmodernebb technológiával. A programok dinamikusak és innovatívak, tükrözve a technológiai fejlődést. Lenyűgöző látni, hogy a képzelet és a technológia hogyan feszegeti a határokat, bizonyítva, hogy minden, amit elképzeltek, végül valósággá válhat.  Az itt dolgozók elhivatottsága és szenvedélye nyilvánvaló. Számukra ez egy hobbi, és amikor a munkád olyan, mint egy hobbi, akkor nagyon élvezed. Ez a szenvedély fertőző és ösztönzi az innovációt.

Hogyan látja a diákok hátterét és érdeklődését?

A hallgatók változatos háttérrel rendelkeznek, és a legtöbbjük alapos ismeretekkel bír saját szakterületéről. Szándékosan tettem fel nekik kihívást jelentő kérdéseket, és lenyűgöztek azok, akik mélyen bele tudtak menni a témákba. Ez a sokszínűség az ismeretek terén elengedhetetlen az innovációhoz, mivel különböző nézőpontokat és ötleteket hoz. Fontos, hogy különböző szakterületekről érkező emberek legyenek, mivel friss meglátásokat hoznak, és előmozdítják a fejlődést. Még a butácska kérdések révén is kiderülhet, hogy ki érti igazán a témát, és ez a sokszínűség erősséget jelent.

A kulturális különbségek befolyásolják a tudományos megközelítéseiket?

Abszolút. Ez a verseny felbecsülhetetlen értékű, mert különböző kultúrákból és oktatási rendszerekből érkező diákokat gyűjt össze, és gazdag eszmecserét tesz lehetővé. A különböző oktatási módszerek – legyenek azok merevek vagy rugalmasak -, formálják a diákok gondolkodását és innovációs képességeit. Ez a kulturális eszmecsere elengedhetetlen a globális együttműködés és fejlődés szempontjából. Egyes oktatási rendszerek merevek, míg mások a szabad véleménynyilvánításra és kreativitásra ösztönöznek. A kérdés az, ki oktatja az oktatókat? A különböző rendszerek megismerése megtörheti a merev mintákat és ösztönözheti az innovációt.

Mi a verseny végső eredménye?

Ez egy átfogó folyamat. Először a projekteket választják ki a javaslatok alapján. Ezután a résztvevők Ignite Talk-okat tartanak, ahol rövid idő alatt kell bemutatniuk ötleteiket. A diákokat különböző csapatokba osztják, biztosítva a különböző hátterek és nézőpontok keveredését. Ez az együttműködés kulcsfontosságú a jól átgondolt megoldások kidolgozásához. A verseny része a World Café is, ahol a csapatok bemutatják projektjeiket a zsűrinek, visszajelzéseket kapnak és finomítják ötleteiket. A végső bemutatókat a megvalósíthatóság és a hatás alapján értékelik. A folyamat intenzív, de rendkívül gyümölcsöző.

Megosztana néhány gondolatot az ön hátteréről és annak hatásáról az itteni szerepére?

Nem műszaki szakember vagyok, hanem hivatásom szerint jogász. Mielőtt az akadémiai pályára léptem volna, bíró voltam a bíróságon. A jog és a szabályozás terén szerzett tapasztalataim egyedülálló perspektívát biztosítanak a technológiai fejlődés etikai és társadalmi vonatkozásaira. A jövő generációinak oktatása a szenvedélyem, és az ehhez hasonló versenyek elkötelezetté tesznek és folyamatosan tanulok. Az innovatív diákok körében lenni ösztönző; ők gyakran előttünk járnak a technológiai ismeretek terén, és arra ösztönöznek minket, hogy naprakészek és relevánsak maradjunk.

Interjú egy vietnámi résztvevővel

Beszéltünk egy vietnámi résztvevővel is, hogy bepillantást nyerjünk a diákok szemszögébe.

Mi a benyomása a programról?

Ez fantasztikus. A szakértők előadásai hihetetlenül informatívak. Láthattunk izgalmas technológiákat, mint például a 3D lézereket. Ez a program rendkívül hasznos a tanulmányaink és jövőbeli karrierünk szempontjából, mivel a technológia minden életterületet érint.

Miért érdekes ez a tanulmányai vagy élete szempontjából?

Sokan közülünk technológiai és tudományos háttérrel rendelkezünk, és ez a program tökéletesen illeszkedik az érdeklődésünkhöz. Ezeknek a technológiáknak a megértése lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazzuk őket a mindennapi életben és a karrierünk során, növelve tudásunkat és készségeinket.

Demonstrációk a BME Gépjárműtechnológia Tanszékén: Bepillantás a jövőbe

A látogatók a tanszéken tett látogatásuk során olyan gyakorlati bemutatóknak lehettek részesei melyek a jövő technológiáinak fejlesztéseit demonstrálják, teszik ezeket kézzelfoghatóvá.

Generatív tervezés az additív gyártásban
Dr. Markovits Tamás bemutatta, hogyan forradalmasítja a generatív tervezés az additív gyártást. A diákok megtanulhatták, hogyan hozzanak létre bonyolult, könnyű szerkezeteket 3D fémnyomtatással, bemutatva ennek az innovatív technikának a lehetőségeit.

Járművek laboratóriumi tesztelése
Dr. Harth Péter részletes betekintést nyújtott a járművek teljesítményének tesztelésébe. A résztvevők megfigyelhették a CAN adatok elemzését, a kibocsátásokat, a nyomatékot és a teljesítményértékelést, gyakorlati ismereteket szerezve az autóipari mérnöki munkáról.

Környezetérzékelés önvezető járművekkel
Dr. Rövid András bevezette a valós idejű digitális iker modellek koncepcióját az autonóm járművek számára. A bemutató magában foglalta az ezekhez a modellekhez szükséges érzékelőket és egy áttekintést az objektumdetektorokról, amelyek az érzékelő adatokon működnek, kiemelve az autonóm technológia fejlődését.

Az innováció globális perspektívája

A BME programjaira is építő YICGG 2024 több volt, mint egy verseny; az ötletek, kultúrák és technológiai fejlesztések olvasztótégelye volt. Ahogy Veronica Rebreanu találóan megjegyezte, az esemény során kialakult interakciók és kapcsolatépítés tartós barátságokhoz és együttműködésekhez vezet, amelyek a globális kormányzás és innováció jövőjét alakítják. A diákok nemcsak új ismeretekkel térnek haza, hanem egy társaikból és mentorokból álló hálózattal is, amely készen áll arra, hogy friss szemlélettel és innovatív megoldásokkal nézzenek szembe a világ kihívásaival.

A környezetérzékelésről szóló demonstráción bemutatott fejlesztésekhez kapcsolódó kutatást az Európai Unió támogatta az Autonóm Rendszerek Nemzeti Laboratórium (RRF-2.3.1-21-2022-00002) keretében.

Faragó Attila, az autonóm járműirányítás mérnök MSc szak frissen végzett hallgatója, nem mindennapi utat járt be az elmúlt években. Kecskemétről indult, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) szerezze meg mesterfokozatát, és Erasmus-ösztöndíjjal Németországban is tapasztalatokat gyűjtött. A július eleji záróvizsgája szünetében adott interjúban Attila mesélt a képzéséről, a duális képzés előnyeiről és kihívásairól, valamint jövőbeni terveiről. Kiderül, hogy mennyire fontosnak tartja a kutatás-fejlesztést, milyen tapasztalatokat szerzett az iparban, és hogyan látja a munkaerőpiac jelenlegi helyzetét. Egy fiatal mérnök szemszögéből betekintést nyerhetünk a járműipar izgalmas és kihívásokkal teli világába.

Most, hogy befejezted ezt a folyamatot, hogyan tekintesz vissza az elmúlt évekre? Jó döntés volt, hogy ezt a képzést választottad?

Faragó Attila: Igen, én az alapképzésemet Kecskeméten végeztem, de fontosnak tartottam, hogy a mesterképzésemet a BME-n csináljam. Azért választottam az autonóm járműirányítás mérnök MSc képzést, mert vonzott a kutatás-fejlesztés és a mélyebb tudás megszerzése. Nem bántam meg, sőt, Erasmuson is voltam Braunschweigben, Németországban. Az ottani képzési portfólió is nagyon széles, de ez az autonóm járműirányítási MSc program egyedülálló.

Milyen volt a tapasztalatod az elvárásaidhoz képest?

Faragó Attila: Az MSc sokkal inkább kollegiális, és arra fókuszál, hogy a megszerzett tudás számít. Az ember megtalálhatja azt a területet, ami érdekli, és abban mélyen elmerülhet, részben önállóan, részben tanszéki közös munkával. Ez a viszony nagyon konstruktív volt, és a duális képzésem a Knorr-Bremse-nél széles tudást adott.

Úgy érzed, hogy a hallgatók és oktatók közötti kapcsolat inkább támogató jellegű?

Faragó Attila: Igen, sok tárgyat doktoranduszok tartottak, ami hozzájárult a közös projektek sikeréhez. Projektalapú tárgyak is voltak, ahol doktoranduszokkal együtt dolgozhattunk, ami kötetlenebb formát adott az oktatásnak.

Mik a terveid a továbbiakra?

Faragó Attila: Jelenleg nehéz helyzetben van az autóipar, a cég, ahol dolgoztam, létszámstopot hirdetett. Most a célom teljes állásba elhelyezkedni, elsősorban kutatás-fejlesztés területén. A minőségügyi terület is érdekel, és hosszú távon elképzelhető, hogy külföldre költözöm, főleg német nyelvterületre. Van középfokú német nyelvtudásom, ami előny lehet külföldi elhelyezkedésnél.

A tapasztalat miatt tartod fontosnak a külföldre költözést, vagy inkább a lehetőségeket látod szélesebbnek?

Faragó Attila: Mindkettő. Magyarországon létszámstop van, amit részben a németországi gazdasági helyzet hatása okoz. Egy német ipari vagy kutatás-fejlesztési céghez való bejutás nemcsak szakmailag lenne előnyös, hanem a német nyelvtudásom is jelentősen fejlődne. Ez a kettős előrelépés hosszú távon értékes tapasztalatokkal gazdagítana, és nagyobb lehetőségeket nyitna meg számomra a nemzetközi munkaerőpiacon.

És mennyire érzed, hogy vannak dolgok, amiket még meg kell tanulnod az egyetemi képzés után?

Faragó Attila: Sok álláshirdetésben speciális tudást és szakmai tapasztalatot várnak el, amit egyetemről kikerülve elég irreális megszerezni. Kevés junior pozíció van, és az MSc sem lehet annyira specifikus, hogy valami nagyon kötött szakterületbe mélyedjünk. Egy diplomamunka esetén ez változhat, mert egy éves munka során egy speciális területbe is bele lehet mélyedni.

Ha a diplomamunkát egy cégnél készíted, az előnyt jelenthet a kapcsolatrendszer kiépítésében, ugye?

Faragó Attila: Igen, a duális képzés célja is ez lenne, hogy a hallgatók a végzés után könnyen beilleszkedjenek a cégbe. De az ipar most nem így működik, nincs hosszú távú stratégia a munkaerő-toborzásra. Inkább hirtelen sok embert vesznek fel, vagy senkit, ami ingadozást eredményez.

Érdekes, sok céges képviselő azt mondja, fontos nekik, hogy korán kapcsolatba kerüljenek a hallgatókkal.

Faragó Attila: Ez egy jó policy, de nem számolnak vele hosszú távon. Amikor jó év van, bővítenek, amikor kevésbé jó év, létszámstop van. Ez nincs belekalkulálva, hogy egyenletes legyen. A piaci folyamatok szabályozzák ezt, ami nem kedvez a hosszú távú tervezésnek.

Köszönöm az interjút, és sok sikert a továbbiakban! Esetleg egy fotót megengedsz?

Faragó Attila: Természetesen!

A záróvizsgák időszaka minden hallgató számára izgalmas és kihívásokkal teli, de vajon milyen a vizsga a másik oldalról nézve? A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem záróvizsgáján szünetet tartottunk, és lehetőségünk nyílt beszélgetni a vizsgabizottság tagjaival az eddigi tapasztalataikról és benyomásaikról.

Interjúalanyok:

• Dr. Bán Krisztián, Lézeres és járműgyártás technológiák kutatócsoport-vezető, BME Gépjárműtechnológia Tanszék, a vizsgabizottság elnöke
• Dr. Kun Krisztián, járműtechnológia kutatócsoport-vezető, egyetemi adjunktus, Neumann János Egyetem, GAMF Műszaki és Informatika Kar
• Geszti Sándor, Ipari szolgáltatások üzletág igazgató, TÜV Rheinland InterCert Kft.
• Zentai Tamás, ügyvezető, Energotest Kft.

Mi az összbenyomás a vizsgázókról?

Zentai Tamás: Összességében jó. Idáig hat jelöltet hallgattunk meg, és ebből öt jó, egy pedig kiváló volt. Tehát az alapbenyomásom nagyon jó.

Dr. Kun Krisztián: Alapvetően pozitív a benyomásunk. A hallgatók felkészültek, nemcsak szakmailag, hanem előadásmódjukban is. Bár egy-két kivétel mindig akad, a legtöbben magabiztosan és érthetően mutatták be a munkájukat.

Geszti Sándor: Egyetértek, bár néhányan izgultak, ami természetes, de ez a későbbiekben gyakorlással leküzdhető. Fontos, hogy a hallgatók képesek legyenek válaszolni a feltett kérdésekre és ne blokkoljanak le a nyomás alatt.

Mennyire vannak felkészülve a végzősök arra, hogy az iparba becsatlakozzanak?

Zentai Tamás: Ez egy rendkívül érdekes kérdés. A valós munkakörnyezetbe való beilleszkedés azért fontos, mert csak a gyakorlati tapasztalatok révén lehet igazán fejlődni. Az egyetem csak egy alapot adhat, de a tényleges mérnöki munka során szerzett tapasztalatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki igazán jó mérnökké váljon. Amikor egy kezdő mérnök azt mondja, hogy már 60-90 százalékban kész van, akkor gyakorlatilag akadályozza a saját fejlődését, mert az igazi tanulás és fejlődés az egyetemi tanulmányok után következik.

Geszti Sándor: Többen már jelenleg is ipari cégeknél dolgoznak és ott írják a diplomamunkájukat, így közvetlen tapasztalatot szereznek a céges folyamatokról és döntési mechanizmusokról. Ez nagy előnyt jelent számukra a pályakezdéskor.

Dr. Kun Krisztián: Valóban, a gyakorlati tudás és az ipari környezetben szerzett tapasztalat nagyban hozzájárul a hallgatók felkészültségéhez. Akik már most ipari környezetben dolgoznak, jobban megértik a céges gondolkodásmódot és a gyakorlati problémákat.

Milyen gyakorlati tudás jelenik meg a hallgatóknál, és mi az, amit még fejleszteniük kell?

Zentai Tamás: Jók a méretezések, szimulációk, de a fejlesztések és a témák menedzselése nagyon hiányzik. Pontosan menedzselni egy fejlesztést időben kulcsfontosságú készség, amit még tanulniuk kell.

Tehát projektmenedzsment?

Zentai Tamás: Igen, projekt- és fejlesztési téma menedzsment. Ez nagyon hiányzik.

Geszti Sándor: Nem nevezném hiánynak, de fontos lenne, hogy a hallgatók megtanuljanak beszélni azokról a zsákutcákról is, amelyekbe a kutatás során belefutottak. Ez segíthetne másoknak elkerülni ugyanazokat a hibákat a jövőben.

Dr. Kun Krisztián: Emellett a kommunikációs képességek fejlesztése is fontos. Bár a legtöbb hallgató jól teljesített, mindig van hová fejlődni. A nyilvános előadások és próbavédések segíthetnek ebben.

Hogyan látják a hallgatók problémamegoldó készségeit?

Geszti Sándor: A hallgatók sikeresen megoldották a feladataikat és kaptak segítséget, ahol szükséges volt. Ez jól mutatja, hogy képesek a mérnöki problémák hatékony kezelésére.

Dr. Bán Krisztián: Egyetértek, a mai napra vonatkozó benyomásom az, hogy a hallgatók bizonyították, hogy alkalmasak mérnöki munkára, akár egyénileg, akár csoportban.

Van-e különbség a céges és egyetemi témák feldolgozása között?

Dr. Kun Krisztián: Igen, azok a hallgatók, akik céges környezetben dolgoznak, gyakorlatiasabb megközelítést alkalmaznak, míg az egyetemi témát feldolgozó hallgatók elméletibb megközelítést használnak. Ez természetesen az előzetes tapasztalataiktól is függ.

Milyen kommunikációs módszerek segítik a hallgatók felkészülését?

Zentai Tamás: Fontos, hogy a hallgatók fejlesszék önismeretüket, ami segíti őket a kommunikációs készségek fejlesztésében. Én például annak idején kazettás magnóval rögzítettem a gyakorló előadásaimat, ami segített javítani az előadásmódomat.

Geszti Sándor: Én is támogatom ezt a módszert. Autóban, útközben gyakran elmondom előre, amit majd a megbeszélésen szeretnék mondani. Ez segít abban, hogy tisztábban lássam a mondanivalómat és javítsam az előadásmódomat.

Összefoglalva, hogyan értékelnék a mai napot?

Dr. Bán Krisztián: A hallgatók bizonyították, hogy képesek mérnöki munkára. A kritikai észrevételek inkább az előadásmódra vonatkoztak, nem pedig a szakmai tartalomra. Összességében nagyon elégedettek vagyunk a mai teljesítménnyel.